A könyvek élete

Biztosan te is átélted már azt az érzést, amikor egy könyvet minden áron meg akartál szerezni… mert Ő megszólított. A könyveknek lelkük és saját egyéniségük van, megszólítják az olvasót és a megfelelő időben mindig eljutnak hozzájuk. A könyvek megkeresik a gazdájukat.

A könyvekben az az érték, amit kiolvasunk belőle.

Mindenkinek mást jelentenek, mert saját szemszögből figyeljük a világot, s a mondanivalóból azt szűrjük ki, ami nekünk éppen akkor fontos. Ezért van az, hogy egy-egy mű mást és mást jelent fiatalon, középkorban és idősebb korban is, ha életünkben többször is elolvassuk. A könyvekben a sorok között kódolt üzenetek bujkálnak, arra várva, hogy megfejtsék őket. Először valaki „fejében” születnek meg, papírra vetődnek és belerezegnek az értő olvasók gondolataiba. S mint ahogyan minden lélek születésének, a könyvek születésének is saját, egyedi története van.

Minden könyvnek saját élete van, születésétől az öröklétig.

A könyvek a szerzők saját gyermekei, ugyanúgy szeretik őket.

Tőlem is sokszor megkérdezték, melyik könyvem szeretem a legjobban, vagy melyik a kedvencem. Nem tudtam rá felelni, de végiggondoltam…

Mindig az a kedvenc, amit éppen írok. Benne élek, beleélem magam, és folyton a fejemben kavarog a következő rész, alig várom, hogy papírra kerüljön, de legjobban azt imádom, amikor elkészül és összeolvasom, hogy mennyire illik egybe az egész történet. Itt-ott javítok egy-egy szóismétlést, vagy mondatszerkezetet, de egymás után többször is bele tudnék merülni. Olykor sosem hiszem el, hogy ezt mind én (én?) írtam…

Többféle műfajban…

A gyakorlati kézikönyvek mindennapos használatra javasoltak, mert ha tudjuk, mit hol keressünk, csak gyorsan fellapozzuk, és elolvassuk, amit a sorok rejtenek. Én úgy használom őket, hogy a fontosabb, gyakran érdeklődésre számítható részekhez egy-egy kis könyvjelzőt teszek, akkor mihamarabb utána olvashatok annak a résznek.

Azonban egy jó regényben, mesében, de akár krimiben, vagy sci-fiben is ledöbbenhetünk egy-egy nagyobb felismerésnél…Ebben a kötetben ezekről írok, mindent saját megélésből, tapasztalatból, s próbálom elmesélni, melyik könyvem miért és hogyan született…

 Fogadjátok sok szeretettel!

Élem a könyvem

 Hogyan, miért született meg ez a könyvem?

Amióta az eszemet tudom, azóta írnom „kell”, amióta ceruzát fogtam, rajzolok, amióta ecsetet, festek, amióta tűt, varrok. Ilyen vagyok! Ezek a dolgok érdekelnek.

Az írás azonban végül mindent elsöpört…

Kezdetben, úgy tizenéves koromtól naplót írogattam, megpróbáltam leírni a történetemet, biztos voltam benne, az életem egy kész regény, megírta más, és élem én…

Na, de félretéve a viccet, tudtam, valamiért az én életem is érdekes, fontos lesz ebben a földi létben, hisz nem lehet, hogy csak azért jöttem, hogy felneveljek két utódot, anyagi javakat halmozzak, majd nyomtalanul távozzak, mintha itt sem lettem volna…

Ezek a kilátások nemigen tudtak beépülni az értékrendembe, pontosan ezért kutattam, kerestem, valami hasznosabbat, valami felemelőbb célt, amiért meg kellett születnem.

Tanuláskor általában új könyvet írtam a főiskolán, a saját szavaimmal, a lényegre törten, ezután el sem olvastam többé, úgy mentem vizsgázni…

Szerettem óvodában dolgozni, ott írhattam eleget, minden nap naplót, majd egyre több írni valót bíztak rám, én lettem a jegyzőkönyvvezető, óvoda történeti naplóíró, helyi újságba cikkíró, néhány évig még oviújságot is szerkesztettem. A megjelentetés azonban csak annyi hasznot hozott, amennyiért a következőt kiadhattuk, így a piszkos anyagiak miatt abbamaradt… Eközben persze írtam a gyerekszájat, a gyerekek annyira jókat tudnak mondani, sokszor nagyokat nevettünk velük együtt. Terveztem, hogy óvónői pályafutásom végén könyvvé formálom, és kiadom az egybegyűjtött „vicceket”.

40 évesen bedühödtem a koromra, ezért az összes addig megírt naplót elégettem. Az udvar közepén rituális tüzet gyújtottam, laponként felégettem a múltam. Akkor már többször megpróbáltam a könyvírást, de még mindig nem volt elég érdekes, nem állt rendelkezésemre elég adat. Különben is, úgy gondoltam, senkit nem érdekel az életem…

Néhány nap múlva megbántam!

Akkor leírtam a tapasztalataimat, az addig felgyűjtött bölcsességeket, amit a saját bőrömön tapasztaltam, majd idézeteket gyűjtögettem. Mindegyikben felfedeztem valami eszméletlen bölcsességet, megfigyelésen alapuló tapasztalatot. Két spirálfüzetre való közhelyet gyűjtöttem össze, amit mindig mindenki állandóan használ, szinte észre sem veszi, mondandójába szövi… Terveztem, hogy a végén ezt is kiadom könyvben, mire jó sok lett, megtaláltam több kiadásban is, amit már mások előttem megtettek.

Írtam gyógynövénykönyveket, gyógymódokat, ám azokból is bőven van a piacon, mindazonáltal azok mind mások tapasztalatain alapuló megfigyelések voltak.

Persze, nem mondtam le az írásról, azért csak firkáltam, mert nekem ez jelentette az életet…

Történt akkor olyan nagy horderejű dolog az életemben, amikor nem maradt más hátra, csak az írás! Nem csak a szakadék szélén álltam, ahonnan már nem tudtam visszanézni, és önmagamat megismerni, hanem le is vetettem magam a mélybe. Ott elnyelt egy feneketlen zord tenger, összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de a süllyedés még mindig nem állt meg, még tovább merültem az önmagamnak állított pokolban, végül már egy halvány fénysugár sem maradt… Csak az írás… Abba menekültem, csak írtam, írtam, és írtam a saját történetem.

A környezetem kíváncsi lett, mit írok, kinyomtattam egy párat, és kiosztottam a családtagok, barátnők között. Ekkor lepődtem meg igazán! A barátnők velem nevettek rajta, de a családtagokat mélyen érintették a dolgok… Rájöttem, hogy mindenkinek mást jelent a könyvem, mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi, a saját tapasztalatain, és a történtekre adandó válaszain keresztül. Többen állították, hogy depressziós a könyv.

- Hogyan lehet depressziós, ha egy vidám, mindig nevető, pozitív gondolkodású ember vagyok? - Tettem fel a kérdést…

Minden esetre, én is tudtam, hogy „Az én történetem” cím csak átmeneti, amíg nem találok jobbat. A reakciók után átolvastam, és felfedeztem benne, mit mondtak depressziósnak! Többen azt állították, olyasmit is leírtam magamról, amit sohasem tudtak rólam, pedig azt hitték, ismernek…

Valóban úgy volt! Előhívtam egy filmet! Felfedeztem én is mindent, amit mások. Jobban megismertem magam a saját írásomból, mint egészen 40 év alatt… Ekkor ezt a zsigerből, piszkozatba írt könyvet abbahagytam, elmentettem úgy, ahogyan volt, egy másikat írtam, amiben már nem akartam másokat hibáztatni, amikor már szinte tudtam, mi a feladatom. Ennek a címe „Élettusa” lett, amiből két részt terveztem. Előre eldöntöttem, két rész lesz, és azt is, meddig fog tartani az első…

Az élettusa egészen jól sikerült, legalább 16 féle variáció készült belőle, minden alkalommal átírtam, ahányszor beleolvastam… Azt gondoltam, csak írom, írom, és írom, majd akkor fogom átolvasni töviről hegyire, amikor úgy vélem, már készen van. Úgy éreztem, élem a könyvem benne vagyok egy folyamatban, mely során nem is én írom, hiszen általában éjjel, vagy hajnalban kaptam a sugallatokat, alig bírtam kivárni a reggelt, hogy azután begépelhessem a gondolatokat, amikről sokszor azt sem tudtam, mi lesz majd a vége.

Elérkezett az időpont, amikor elkészült az első rész, bár még voltak bennem kétségek…

Felvettem a kapcsolatot egy kiadóval, ahol azonnal elfogadták, és ki is akarták adni. Egy gond volt, sok pénzt kellett nekem fizetni. Javasolták, szerezzek szponzorokat. Kényelmes megoldásnak tűnt, a kiadó mindent elintéz, a reklámokat, az árusítást, nekem csupán pénz kellene mindehhez… hiúságomat legyezgette, hogy 3000 példányt akartak első körben kinyomni, ráadásul a könyv ára 4990 Ft lett volna… Közben persze bekapcsolt az elme… Mi lesz, ha nem tudják eladni, és én hiába adósodom el, nem jön vissza az ára? Úgy döntöttem, meg kell fontolnom az egészet, lemondtam hát… A kiadó visszaírt, nem baj, azért maradjak kapcsolatban velük, és ha elérkezettnek látom a pillanatot, bármikor tárgyalhatunk újra. - Másrészt rendszeres látogatója vagyok a könyvesboltoknak, ismerem az árakat is, láttam gyönyörű, keményfedeles, értékes könyveket fele annyiért. Gondoltam, jó lenne olyan megoldást találni, ahol mindezt én is elérhetném, feleannyiért, keménytáblás kiadásban.

Kerestem egy másik kiadót, ahol szintén kiadták volna, de ott majdnem annyit kellett volna fizetnem, mint az elsőnél, csak éppen 200 példányért. Megtudtam, majdnem teljesen magánkiadásnak számít, kivéve, hogy segítenek terjeszteni.

Szponzorkeresés közben akadtam a harmadik kiadóra, ahol elképedtek az előző kettő ajánlatán, a szerző, az szerző, és ő kap jogdíjat a könyvért! Legalábbis náluk…

Elküldtem hát nekik is, végül megmondták, ők egy egyházi kiadó, és vannak a könyvemben olyan gondolatok, melyek összeegyeztethetetlenek az egyház gondolataival, de a könyv jó, csak keressek másik kiadót…

Ezek után feladtam, rájöttem, nem véletlen, hogy eddig még nem tudtam kiadatni, bizonyos, nemcsak a pénz volt az akadálya.

Már írtam a második részt, természetesen piszkozatban, amikor végre átolvastam az első részt, szóról, szóra, töviről hegyire… mit mondjak?

Rendesen lezsibbadtam tőle…

Totálisan átéltem, újra meg újra a megtörtént dolgokat! Folyamatosan javítottam, finomítottam, töröltem belőle részeket. Eszméletlen mennyiség, eszméletlen átélés… Még mindig nincs készen, ahányszor belenézek, mindig át tudnám írni, pontosan azért, mert folyamatosan változom, amit akkor úgy gondoltam, azon már változtattak az újabbnál, újabb tapasztalataim…

A többszöri átolvasással csökkent a hatása rám, igen, tudom, ez a könyvben 465 oldalasnak megjelenni kívánkozó valami nemcsak az utóbbi másfél év tapasztalata, hanem legalább 25 év, ha nem a 40 év összegyűjtött halmaza, melyek kizárólag az én szemszögemből mutatták a világot…

Mindeközben több más könyvet is megírtam, amelyeket mindig akartam, például a gyerekszájat, a diétás szakácskönyvet, az általam kikísérletezett receptekkel, spirituális élményeket, álmokat, gondolatokat. Az élettusába is mindent beleszőttem… Amikor készen lett a második rész, amely legalább 300 oldalas könyvnek felelt meg, kénytelen voltam beismerni, hogy a kettő egybe tartozik, de együtt az már majdnem 900 oldal…

Ekkor már feltörtek a versek is, amik az óta sem hagynak békén, pedig soha életemben nem gondoltam, hogy esetleg tudnék egyetlen egyet is írni…

Ma már 767 versem van, piszkozatban… - igen, piszkozatban, mert az újabbnál újabb gondolatok miatt még nem volt időm átnézni őket…

Azért térjünk vissza az élettusára… Egybedolgoztam a kettőt, kivettem belőle nem odaillő részeket, de még mindig 600 oldal lenne…

Felkerestem az első kiadót, akik ismét örömmel fogadtak, újabb ajánlatot küldtek, és nem érdekelte őket, mit és mennyit írtam azóta, leginkább az első könyvvel akartak kezdeni. Az ajánlat ismét lesújtott, idén még többet kell fizetni, mint tavaly, az áfa emelés miatt…

Megint lemondtam, valójában a 3000 példány is megijesztett. Megpróbáltam szponzorokat keresni, szerencsére ismét belefutottam egy olyan emberbe, aki segített. Javasolta, próbálkozzak kisebb mennyiséggel, és azok sikeres bevételéből szponzoráljam a további kiadásokat. Ekkor kivettem a legfontosabb dolgokat a könyvből, és a kezdeti 850 oldalból már „csak” 230 maradt, majd a két részt is egybedolgoztam, amely egy tétova útkereső ember mindennapi felfedezéseit, útkereséseit tartalmazza a maga összes buktatójával, hullámvölgyével, és sikereivel együtt Az valóban élettusa, de amit kivettem belőle, már nem az, így annak más címet adtam. Ha jól számoltam, eddig ugyanabból írtam legalább húsz könyvet. Iszonyú jót mulattam magamon! Nevetséges az egész, nem is próbálom kiadni. Rábíztam a könyvre, legyen, ahogyan akarja.

Folytattam a versekkel, a novellákkal, melyekhez az élet tortájából merítettem sok - sok ötletet, kicsit kiegészítve saját tapasztalataimmal, megfigyeléseimmel. Mára ezek is könyvvé nőtték ki magukat, pedig az elején csak jó viccek voltak… lesz, ami lesz, csak írok…

Ekkor találkoztam egy szellemi vezetővel! Amit mondott nekem, amint rám nézett, azonnal tudtam, milyen könyvet kell írnom! Alig vártam, hogy hazaérjek, és hozzáfoghassak!

Másnap az első könyvről, - mely olyan volt, mint egy kőtömb, amiről le kellett vágnom a fölösleget – lehámoztam a sallangokat, és kiemelkedett a lényeg, mely mindvégig benne volt!

Megszületett, kiemelkedett! Az őskáosz tömör gyönyöréből kibuggyant egy új gyöngyszem, egy számomra kedves mű! Csodálatos érzés volt a születése! Végre úgy éreztem, tökéletes lett! Természetesen más a címe, már nem ugyanaz, mint az első! Mindenből van kiút! Ez lett a címe, ezt tartod most a kezedben, mely a hatodik könyv ugyanarról a témáról. Most tökéletes, lefogom magam, nem nyúlok hozzá! Többé egyikhez sem, megmaradnak mind a hatan olyannak, amilyennek születtek, (bár az elsőből így is van 5-6 variáció). Kész a könyvem, amiért eddig éltem…

A többi (eddig 7) könyv is mind abból az egyből, és az ott felhalmozott történetekből született, mintegy a kőtömb lehulló darabjaiból újabb szobrokat faragtam…

Rábízom őket a sorsukra, ha meg akarnak születni más számára is, akkor biztosan meglesz a módja, megtalálják az útjukat. Továbbra is élem a könyveim, beleélem, átélem, amit írok! Nekem ennél nem kell több! Boldog vagyok…

1.  Mindenből van kiút!

 Gyógyulás a rákból és más betegségekből alternatív módon

Az „Élem a könyvem” című fejezetben megpróbáltam megfogalmazni, miért írtam meg az első kötetem, mely már magam sem tudom, hányadik variációból született végre ebbe a formátumába (bár minden percben át tudnám írni…), mire úgy éreztem, hogy elkészült, most már egy beteg ember kezébe is oda merem adni. Először ugyanis benne volt a konkrét szenvedéstörténet is, amit bizony egy éppen mélyponton lévő embernek jó szívvel nem ajánlottam volna. Akkor ugyanis a lélek sokkal sebezhetőbb, érzékenyebb minden behatásra, úgy olvassa, mintha minden vele történne. Magamból indulok ki, hiszen én is elolvastam hasonló köteteket, és teljesen ledöbbentem tőle, mert mélyen beleéltem magam.

Mintha velem esett volna meg…

Ezért döntöttem úgy, hogy lehámozom róla a „felesleget” és csak a lényeget adom közre. Az embereket azonban jobban érdekelte a „felesleg”, folyton kérdezgetek, azt hitték, könnyű volt, kíváncsiak voltak az igazi érzéseimre, ezért egy blogot indítottam, ahol nap, mint nap közzétettem a lelki utam, a maga összes elbukásával, hitmegingásával és felemelkedésével együtt. (Még az sincs kizárva, hogy egyszer azt is kiadom…)

 No, de térjünk vissza, konkrétan miről is szól ez a kötet?

 NEMCSAK BETEGEKNEK!

 Gyakorlati kézikönyv

(Ezt is akkor tudtam meg, amikor elolvasták, mert magamtól képtelen voltam - akkor még - kategóriákba sorolni a saját köteteimet.)

Ebben a könyvben összegyűjtöttem minden testi-lelki gyógymódot, a választást rábízva az útkeresőre.

Számos anyagi gyógymódot, és a lelkünk számára hasznos útmutatásokat, technikákat tartalmaz.

Érdemes belátnunk, bármi történik velünk, saját magunknak van vele dolgunk, nekünk kell változtatni, nem elég egy pirulát bekapni, és azt hinni, minden rendben, nincs szükség másra, mert ekkor nem magunktól, hanem másoktól, tőlünk idegenektől várjuk a megoldást, pedig ez a mi feladatunk.

Leírtam azt a csodálatos belső utazást, amin részt vettem, megörökítettem a lépcsőt, amely bennem, legbelül elém tárult, és amelyen elindultam a fény felé, ahol minden fokon ott várt  a megfelelő ember, szó, zene, film, könyv, újságcikk, idézet, amelyből lelkileg tudtam táplálkozni, amelyre szükség volt, hogy egy-egy újabb lépcsőfokra léphessek. Csodálatos volt!

Ha valami anyagi gyógymódot kiválasztasz, abban rendíthetetlenül HINNED kell, még ha több millióan is azt állítják melletted, hogy az nem használ, azt tűzön-vízen át végig kell csinálnod, abba úgy kell kapaszkodnod, mint egy utolsó szalmaszálba, és TUDNOD kell, hogy attól meggyógyulsz. És akkor GYŐZNI fogsz! Mert bármi történik, túl kell lépned a miérten, már itt van, innen kell felállnod! A miért éppen én nem számít, ez megoldandó feladat, mely üzen NEKED! Egyedül Neked!

Amikor az élet padlóra küldött, avagy megkaptam a végzetes diagnózist, úgy éreztem, magamba zuhantam, és odalenn meghaltam…

Meghaltam a múltam, az addigi hiedelmeim számára, hogy újjászülessek azért, amiért „jöttem”. Valódi halál közeli élmény volt, mely hasonlított egy balesetben életét vesztett, és onnan visszatért ember élményeihez.

Egy újjászületett, más ember lettem… nem külsőleg, kizárólag belsőleg!

 Kezdetben az olvasást és az írást használtam menedéknek. Minden áron meg akartam örökíteni a miértet és a hogyant, no meg azt, hogyan lehet ebből kimászni, hogy mások is profitáljanak belőle. Közben rájöttem, hogy az út minden ember számára egy picit más, saját út, szubjektív, egyedi, és a könyv is mindenkinek mást jelent, különösen a saját szemszög és az addigi tapasztalatok miatt… no, meg amit kiolvasunk belőle…

A lépcsőfokokat, melyen feljöttem az önmagamnak állított pokolból, megörökítettem, erről szól ez a kötet, melynek írásával előhívtam egy filmet, mely mindvégig ott volt bennem, csak nem vettem, nem akartam észrevenni. Olvasásával pedig sokkal jobban megismertem önmagam, mint egész addigi életemben.  Akkor fedeztem fel, hogy minden lépcsőfokon ott volt a megfelelő ember, szó, zene, könyv, film, filmcím, mondat, amely átsegített a holtponton, és amely által feljebb tudtam lépni a lépcsőn, melyet világosan „láttam” magam előtt. Egy hétköznapi ember útkeresését írtam meg a maga összes buktatójával, hitmegingásával, felfedezésével együtt, mely során megtapasztaltam, hogy semmi sem fontosabb a szeretetnél, és az emberi kapcsolatoknál.

 Érdekelne, mit jelentett számodra?

 Érték még a könyv?

 Úgy érzem, lezárult életem egyik szakasza, melyben még a sötétben éltem, ám sikeresen rátaláltam a kivezető útra, attól a naptól egy másik szakaszt élek. A kőkemény útkeresés közben minden lépcsőfokot leírtam, bátran elmondhatom, az írásba kapaszkodtam. Amióta az eszemet tudom, azóta írnom „kell”, általában mindent ész érvekkel megmagyaráztam, kategorizáltam, és ha ott hevertek a megtörtént dolgok a papíron, akkor megnyugodtam. Életem első negyven évében azt kutattam, mi lehet a célom, miért vagyok, ki vagyok én? Amikor a sötét fellegek fölött megláttam a napot, rájöttem, írnom kell! Bár eddig is írtam naplót, újságcikkeket, gyógynövénykönyveket, gyűjtögettem gyerekszájakat, népi mondásokat, szállóigéket, megírtam az életről szerezett tapasztalataimat, ám ez az írás mégis már más volt. A saját történetem papírra vetése közben rám zuhantak a versek, a novellák, egyéb történetek, amelyek mélyen érintettek, ezért szerettem volna megosztani másokkal is. Sokat köszönhetek a barátoknak, a családtagoknak, akik segítettek ebben, és jó néhány dologra rávilágítottak.

Útközben sokféle reakciót tapasztaltam a könyvek értékéről is, nem kellett messzebb menjek a saját környezetemnél. Voltak, akik hittek bennem, akik kinevettek, lenéztek, elítéltek, gondolatban megsimogatták a fejemet:

„Jól van, na, ha mást nem tudsz, hát írjál csak!”

Néha tétován tévelyegtem az úton, ám magamban mindig biztosan tudtam, mi a dolgom. Az alábbiakban megosztok veletek néhány „érdekes” tapasztalatot.

Egyik közeli ismerősöm kezdetben kinevetett, legyintett arra, amit teszek, hát hogy tudja, miről beszélek, átadtam neki az első könyvem készülő tervezetéből egy példányt. El sem olvasta, kiakadt az első fejezetnél, majd néhány hét múlva félrefordított fejjel visszaadta nekem, eltolva magától az írást, mint valami fertőző gócpontot. Bevallom, rosszul esett, mert pont tőle nem ezt vártam, hanem inkább konkrét segítséget, vagy valamilyen építő jellegű kritikát. Azon morfondírozott, miért erről írok, óvodapedagógus lévén írjak inkább mesekönyvet. Akkor azt feleltem, mesekönyvet nem tudok írni, legalábbis még nem próbáltam, az ember úgy van vele, hogy arról ír, amiről úgy érzi, muszáj, amire van ihlete, ami jön magától. Láttam, nem értett egyet velem, sőt ideges lett a mondanivalómtól.

Később feldúltan felhívott telefonon.

- Elképesztő! Hallom megint a billentyűt vered! Mit tudsz annyit a gép előtt ülni? Neked nincs más dolgod? – fortyogott.

- Dolgozom… - feleltem nyugodtan.

- Áh? Igen? És pénzt keresel vele? Mert ha nem, akkor az nem munka! A munka az, amikor pénzt keresel! Értetted? Pénzt! Pénzt! Pénzt! – fuldoklott kioktató hangon, a túloldalon, szinte láttam, amint belevörösödik.

- Igen, értettem… - folyattam nyugodtan, magamban mosolyogva. Mit mondjak el neki? Könyveket írok, de hisz tudja…

- Szóval az nem munka, amit te csinálsz, és fogalmam sincs, hogy mit tudsz ott lenni annyi időt! A munka az, amikor én szétdolgozom magam a melóhelyen, és amikor hazarohanok, kitakarítok, főzök, mosok, és ellátom a gyereket! – fejezte be a kioktatást.

- Mikor érsz haza? – tettem fel egy nyugodt kérdést.

- Este kilenckor! Minden nap! Tizenkét órázom! – kiáltotta magából kikelve.

- Aha… jó sokat dolgozol… - igen, tudom, mindent a férje, és az anyukája végez el helyette, hisz soha nincs otthon.

- Na, látod? Ez a munka! És pénzt is keresek vele!

Azért felmerült bennem pár kérdés:

Hogyan tudja ellátni a gyereket este kilenc után, amikor hazaér, hiszen a kicsinek nyolckor le kell feküdnie ahhoz, hogy másnap az iskolában, helyt tudjon állni, ergo, nem is találkozik vele, esetleg kora reggel, még ébredéskor. Azt is tudom, hogy hétvégeken is dolgozik, olyan a munkaköre. Akkor nem értem, miről beszél nekem? - Ez a „barátnőm” a könyvem megjelenése óta nem szólt hozzám, sőt egy műbalhét is generált, hogy ne kelljen találkoznia velem. A második könyvem megjelenése már csak hab volt a tortán. Ismerem a véleményét a könyvekről, hisz számtalanszor elmondta…

- A könyv ma már nem érték, nem olvas senki, a könyv nem ajándék, csak a házimozi, a Playstation, az MP5 lejátszó, az arany, a gyémánt, az ingatlan. Na, azt értékelik az emberek!

Sokszor beszélgettünk, amikor valamin nagy hasznot akart húzni, én meg nem, azt mondta, majd ő üzletasszonyt farag belőlem. Nem akartam… azt feleltem:

- Hagyjuk… A pénz nem boldogít! – legyintettem.

- Na, ugye, rájöttél te is? - ekkor negédes hangon ennyit kérdezett, miközben elváltozott még az arckifejezése is.

- De hiszen, ezt mindig én mondtam, és nem csak mondtam, úgy is gondoltam, szerintem a tetteimmel ezt bizonyítottam, ennek megfelelően éltem.

- Aha… persze… - nézett rám úgy, mint aki nem hiszi.

Nem tudtam bebizonyítani az igazam, hát ráhagytam. Már úgy is mindegy, többé úgysem szól hozzám, hisz „a szeretet, az összetartozás, és a barátság mindennél többet ér! Együtt egymásért tűzön, vízen át örökké! Jóban, rosszban” jelmondata pont eddig tartott, amíg meg nem jelentek a könyveim. Hát ez elég megrázó élmény volt számomra…

Néhány idősebb ismerősöm szintén azon morfondírozott, úgysincs semmi értelme az egésznek, túl sok pénzbe kerül, nem veszi senki, ma már nem olvasnak az emberek. Akkor meg minek? Ugyan! - legyintettek rám.

Ennek ellenére hajtott valami, ami miatt mégis muszáj volt megtennem, az írást már nem tudom többé abbahagyni, „valami belső kényszer űz, hajt, valami késztet, valamilyen hang mindig megmondja, mit írjak”.

Természetesen nemcsak negatív kritikák értek, de ezek is mélyen érintettek, megmaradtak bennem, sőt a következő történet igencsak ledöbbentett.

Két idősebb hölgy - akik rendszeresen sokat olvasnak, legalábbis eddig úgy tudtam - reakciója az első megjelent regényemre mélyen elgondolkodtatott.

- Nahát! Te aztán nem adtad fel! – nézett rám az egyik csodálkozva, kezében a könyvemmel.

- Nem, hát még mindig nem ismersz?

- De érdekes… Miért ez a címe? Mi az, hogy ”Élni, vagy ölni”? Miért éppen egy vérvonal hattyúdala?

- Miért? Nem tudod, mi az a vérvonal, vagy a hattyúdalt kell megmagyaráznom?

- Hát… azt még értem, de miért ez a címe?

- Olvasd el, akkor megtudod!

- Hát… nem is tudom… te jó ég! – olvasott bele az elején.

- Mi a baj?

- Látom, melyik korban játszódik, történeti hűség?

- Az van…

- Honnan tudod, te, hogy mi történt akkor?

- Na, ne nevettess! Utánanéztem!

- De te nem is éltél abban a korban! – csodálkozott.

- És akkor nem írhatok róla? Miért? Nem értem! Az íróknak muszáj abban a korban élni, amiről írnak? – döbbentem le teljesen.

- A te családodról szól?

- Miért kellene arról szólnia? Nem hallottál még az írói fantáziáról?

- Mégis érdekelne, te honnan szedted ezeket?

- Ne feszegesd szét a könyvet, ha nem érdekel, inkább add vissza!

- Jó, csak a stílusodat nézegettem! Tedd fel az internetre!

- Mit?

- A könyvet!

- Állati! Nem értelek, és a reakciódat sem… - mondtam.

- Áh! József… hihihi ez meg milyen név? – kérdezte a másik hölgy.

- Régi magyar férfinév! Azt akartam, hogy a könyvemben igazi magyar nevek legyenek, csak magyarok!

- Hol játszódik? A te faludban?

- Nem!

- A szülővárosodban?

- Nem!

- Akkor hol?

- Kitalált faluneveket adtam!

- Kitalált neveket? Miért?

- Csak! Na, hagyjuk abba!

- Mi bajod van? Megsértődtél?

- Tudod, a szerzőnek a könyv olyan, mint a saját gyermeke, és nem szereti, ha szidják, becsmérlik, vagy leértékelik! Akinek nem tetszik, ne nézze meg, és ne olvassa el!

- Ja, ez igaz! – bólintottak nevetve.

- Akkor mesélj, még milyen könyveket írtál?

- Nem tudom, ezek után érdemes-e elmondanom nektek… - tétováztam.

- Mondd el! – kérleltek mind a ketten.

- Hát jó… írtam egy mesekönyvet, gyerekszájat, most egy sci- fit írok, verseket, szakácskönyvet…

- Mesekönyvet? Te? Miről szól?

- Egy sárkányfiúról, aki elrabolt egy macilányt…

- Hahaha! – fuldoklottak a nevetéstől.

- Miért? – kérdeztem.

- Olyan mesét írtál, hogy a gyerekek halálra rémülnek tőle, és többé nem mernek kimenni az utcára! – nevette az egyik.

- Hát jó, sziasztok! Nem beszélek tovább! Nincs értelme! – mondtam, és elmentem onnan a barátnőmmel.

- Ne is törődj velük! – kezdte a barátnőm.

- Áh! Nem törődöm, tényleg! Már régóta nem az a fontos számomra, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja! – nevettem.

- Akkor jó! Nekem tetszenek a könyveid!

- Köszönöm! Jól van, beszéljünk inkább másról! – mondtam, és folytattuk tovább az életet.

Ettől azonban volt még egy jóval extrémebb reakció is. Párom távoli ismerőse egy gazdagnak mondható papa csemetéje. Egyik nap meglátogattak minket, amikor a párom a bájcsevej hevében felhozta a könyveimet. Nem szeretem reklámozni, ajánlgatni, aki szeretne belőle, az úgyis szól, vagy megveszi magának. Egy könyv akkor jut el, és ahhoz, akinek éppen szüksége van rá, rábíztam őket a sorsukra. Mivel azonban szó került róla, kénytelen, kelletlen elő kellett hozni. A férfi neje szeretett volna egy példányt, ám azt mondta, nincs rá pénze. A párja akkor a kezébe kapta, megnézte, mennyibe kerül, és azon nyomban ledobta az asztalra, mintha valami borzadály lenne.

- Hú! A mindenit! Ti aztán nem vagytok szívbajosak! Kedvezményt adtok? – kérdezte ijedtében.

- Nem! – mondtam konokul a reakció miatt.

- Jézusom! – tette még hozzá felháborodva, majd kimentek a párommal a szobából a saját dolgaikat megbeszélni.

- Ne aggódj, majd én megveszem, ha lesz rá pénzem!  - súgta halkan a felesége.

- Nem kell megvenni, nem azért mutattam meg, csak a páromnak folyton eljár a szája! – feleltem mérgesen.

- De, de, majd én megveszem, titokban, nem mondjuk el Attilának, jó?

- Mondtam már, nem kell megvenni, nem tukmáltam soha senkinek! – morogtam.

- Hát jó… majd meglátjuk, hogy alakul! – mondta – Jaj, letört a körmöm! – sikított fel a jobb mutatóujjára nézve.

- Pedig nagyon szépek a körmeid! Műkörmök?

- Naná! Mit gondolsz, ilyen lenne a sajátom?

- Nekem még sosem volt… mennyibe kerül?

- Tudod, muszáj spórolni, így a barátnőm szokta nekem megcsinálni, kéthetente házhoz jön, és csak ötezer forintot kér érte! Nézd meg! Látod, ez a legmenőbb ma a városban!

- Gondolom… tényleg nagyon szép! – bólintottam.

- A lábujjamon láttad már?

- Igen, észrevettem, olyan, mint a kezeden…

- Ja, ez így trendi!

- Azért külön kell fizetni, vagy egyben van?

- Nem! Azért külön kell fizetni, azt elég lenne havonta, de tudod, a kezemen két hétnél nem bírja tovább, ezért muszáj azt is kéthetente megcsináltatni! Meg aztán… kinek van kedve mindig ugyanazt a mintát nézni? Borzasztó…

- Hát igen… - sóhajtottam.

Nehéz volt vele beszélgetni, nem sok közös téma akadt, nem ismertem annyira, az a tizenhárom év korkülönbség ebben az esetben évszázadoknak tűnt.

– Jó a hajad! – hoztam fel valami más témát, hogy ne üljünk ott kínos csendben.

- Áh! Már el kell mennem a fodrászhoz! Képzeld el, hullik!

- Napi száz szál még nem kóros, annyi mindenkinek kihullhat!

- Nekem attól biztos több… Szerinted a festéktől van?

- Nem tudom, miért, milyen az eredeti színe?

- Ne tudd meg! Sötétbarna, majdnem fekete! – nevette.

- A mindenit! És akkor hogy lett ennyire platinaszőke?

- A fodrászom nagyon ügyes! – dicsérte.

- Azt látom, az én hajam is barna, egyszer megpróbáltam kiszőkíteni, de vöröses lett, és amikor az eredményt büszkén mutattam az öcsémnek, annyit mondott: Hú, Böbe! Úgy nézel ki ezzel a paradicsomszínű hajjal, mint egy kömlei halott!

- Hát ez jó! Mi az a kömlei halott? – nevette.

- Nem tudom, öcsémnek vannak mondásai! – nevettem én is.

- Miért nem bíztad fodrászra?

- Egyszer megtettem, de majdnem leégette az összes hajat a fejemről!

- Mert pancserhoz mentél! – kacagott.

- De nem volt manim menő hajszobrászra, a pancser pedig kezdő volt!

- Megértem! – vigyorgott – Nekem a fodrászom is legtöbbször házhoz jön, van valami spéci festéke, amivel mindig ilyen jól sikerül a színe!

- Nem félsz, hogy roncsolja a hajadat az erős szőkítés? Miből van az a spéci hajfesték?

- Mit tudom én! Az ilyenekkel nem tágítom a szép kis fejecskémet! – simogatta meg a feje búbját.

- Megértem…

- Hol vannak a fiúk ilyen sokáig?

- Nem tudom, a párom sokat tud beszélni, biztosan mindent megmutat a tiédnek!

- Biztosan… bár Attilát sem kell félteni, mármint beszéd terén… Nézd! Még nem is mutattam, ezt kaptam tőle az évfordulónkra! – mutatta meg a nyakláncát, amit addig a blúza takart.

- Valóban nagyon szép! Sőt, csodaszép! – feleltem.

- Na, ugye? Ez nem semmi! Meg is akad rajta mindenki szeme!

- Mennyibe kerül egy ilyen medál?

- Fogalmam sincs, azt hiszem száz körül… plusz a lánc…

- Százezer? – lepődtem meg.

- Valahogy úgy… de én nem tudom, ezt ő rendezi!

 Néhány perc kínos csend…

 – Szóljak a fiúknak, hogy jöjjenek már? – tétováztam.

- Menjünk utánuk?

- Nem, azt nem szereti a párom!

- Hát… akkor várjuk meg, amíg maguktól visszajönnek… - ültünk egy pár percig csendben, majd meghallottuk, hogy jönnek.

– Na, végre! – kiáltott fel.

- Mi van lányok? Látom jól elvoltatok! Miről folyt a csevej? – kérdezte Attila.

- Áh! Csak amolyan női dolgokról! – legyintett a felesége.

- Büszke lehetsz a feleségedre! – mondta a párom felé fordulva.

- Büszke is vagyok! – húzta ki magát – Miért is?

- Hát tudod, a könyvek… - mutatott az asztalon heverő példányokra.

- Ja, persze… - bólintott a párom.

Nem sokkal utána kikísértük őket, és elbúcsúztunk tőlük. Amikor a hölgy puszit adott, még odasúgta, hogy ő majd titokban megveszi az egyiket, ha lesz rá pénze. Beültek az ezüst Alfa Rómeóba, és elhajtottak. Integettünk utánuk a kapuból, amíg láttuk az autót.

- Nem szeretem az ilyet! Te is tudod! – néztem a páromra rosszallóan – Miért kellett elmondanod nekik?

- Neked akartam jót! Azt hittem, vesznek belőle, hadd fogyjon!

- Még egyszer ilyet nem kérek! Hú, de ciki volt! – ingattam a fejem.

- Rendben, akkor oldd meg magadnak!

- Megoldom… - bólintottam.

- Tudod, azért elgondolkodtam a dolgon! – mondta, amíg befelé sétáltunk a házba - Érdekes emberek vannak, amikor egy reggelit 3000 Ft-ért adnak, egy presszó kávé minimum 600 Ft, akkor 1990 Ft sok egy könyvért? – csodálkozott.

2. Élni, vagy ölni?

Egy vérvonal hattyúdala

 Másodiknak megjelent kötetem (debütálását a fenti cikkben olvashatod), a kiadó által szépirodalmi regény kategóriába sorolt mű, mely a múlt századi háborúk idejében játszódik.

Ez nagyon érdekesen jelent meg előttem…

T.i.: Minden írást fejben látok, képként, (nem írásként), egészben, egy hirtelen sugallat hatására, ami addig nem hagy nyugodni, amíg el nem készül. Számomra ennek az írása is olyan volt, mintha olvasnám, s nem írnám…

Mikor gép elé kerültem, gőzerővel írtam, hogy megtudjam a történet végét…

Amikor a novellákat kezdtem papírra vetni, három ebben a korban játszódó novellám egyszer csak „fejben” összeállt és egymás alá rendeződött. Mint amikor a világűrben a nagy bumm után a kozmosz anyagaiból létrejön egy új bolygó.

Megszületett…

Egymás alá rendeztem őket és megtöltöttem tartalommal. Egy hónap alatt készült el, de akkor éjt nappallá téve csak a billentyűket vertem…

Akkoriban még nem tudtam pár szóban megfogalmazni, miről szól egy-egy kötetem, és még az sem volt teljesen világos, hogy regény, vagy novella…

Ezt a kötetet is inkább a novellák kategóriába sorolnám, mert minden fejezet önálló novellaként is megállná a helyét.

Azután a könyvtárellátó honlapján rábukkantam erre a recenzióra, melynek nagyon megörültem, hiszen magam sem tudtam volna ennél rövidebben, tömörebben bemutatni:

 RECENZIÓ:

 "Az ezoterikus és alternatív gyógyászati írásokat jegyző szerzőt egy vidéki kastélymúzeumban tett látogatás inspirálta e regény megírására. Brátán Erzsébet ezért könyve elején egy kis történelemleckét tart tankönyvi idézettel, hogy behatárolja történetének időhatárait. A néhány oldalas idézetből megtudjuk: az 1848-as szabadságharc leverésétől az 1956-os forradalom leveréséig ágyazódik a történelem szövetébe a keresztnevükön szerepeltetett nagybirtokos báró család tagjainak sorsa. A fő szál József úrfi és a szolgálólány, Mária szerelme, ehhez kapcsolódnak a fantázia szülte, de valóságosnak ható szereplők. "Milyen volt az élet ezekben az időkben a fővárostól távol? A távoli uradalmakban, kisfalvakban és a tanyákon, a vérkeringéstől eldugott területeken?" - írja a szerzőnő elöljáróban."

 Megrendelhető:

 http://konyvaruhaz.info/hu_HU/elni-vagy-olni

bratanerzsi@gmail.com

 

3.  A sors tábláján

 

Harmadiknak egy negyvennégy novellából álló kötetem jelent meg. Most, így utólag látom, mennyire jó címet adtam neki, hiszen ebben a könyvben olyan mélyen érintő dolgokról írok, mely sorshelyzetekbe sokan beleélhetik magukat, amelyek megérintették a lelkemet. Ebbe a kötetbe tartozott az a három novella is, amelyből az előbb említett regényem jelent meg.

Amikor az első könyvem számtalan variációján dolgoztam, s közben begépeltem az óvodában gyűjtött gyerekszájakat, sorra potyogtak a fejembe a novellák. Vagyis folyamatosan írtam közben… Az olvasók feltették a kérdést, hogyan jöttek sorban a könyveim, de éppen ezért, mert egyszerre mindig több is íródott, attól függően, milyen ihletet kaptam, nem tudtam válaszolni…

Akkoriban így vallottam róla:

„Számtalanszor megviccel minket az élet, azon tűnődünk, semmit sem tehettünk ellene, mindenképpen bekövetkezett volna, esetleg volt más választásunk?

„Déjá vu…” – „C’est La Vie!” – szoktuk ilyenkor mondani, amikor úgy érezzük, már voltunk ebben a helyzetben, vagy éppen „ilyen az élet”, a sorsunk akarta így, nekünk semmi közünk az egészhez, mossuk kezeinket. Egykoron mind felszálltunk létünk hullámvasútjára, együtt utazunk a legnagyobb mélységektől a legnagyobb magasságokig.”

Mindig űzött valami belső vágy, hogy segítsek az embereken, és ha megtudtam valamit, azt gyorsan közkinccsé tettem. Novelláim írásakor ez a cél vezérelt, amikor egybegyűjtöttem a mai magyar társadalom különböző rétegeiben lejátszódó történeteket.

A főhősöket több hasonló jellegű jellemből gyúrtam egybe, hogy az olvasottak alapján sokan ráismerhessenek a helyzetre, vagy önmagukra.

A szereplők hirtelen olyan váratlan helyzetekbe kerülnek, amiből lélekjelenlétük, vagy a változtatásra való hajlamuk segítségével képesek kilábalni. Olvasáskor úgy tűnhet, akár rólad, rólam, akárkiről szólhat, ne csodálkozz, ha magadra ismersz, mert mint itt élő mai emberek, sorsunk és életünk is végtelenül hasonló lehet.

Az események néha túlságosan is mélyek, néhol pedig könnyedebbek, de a társadalmi rétegek szinte mindegyikéből találhatsz bennük leírást.

 Megrendelhető:

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-sors-tablajan

bratanerzsi@gmail.com

4.  A lótusz szirmai

 Amikor a novelláimat írtam, rám találtak a versek is, és az írásaimat több irodalmi oldalon széles körben megosztottam.   Közben születtek olyan írások is, amelyekről magam sem tudtam, milyen kategóriába sorolhatnám őket… A kiadók és a szerkesztők világítottak rá, hogy ezek esszék, tanmesék és példázatok. (Persze, ismerem ezeket a műfajokat – mások műveinél – de a sajátjaimnál kezdetben semmit sem mertem nevén nevezni, még magamat sem mertem sem írónak, sem szerzőnek, pláne nem költőnek nevezni…) Ezek kapcsán egy irodalmi portál állandó szerzőjévé váltam, ahol az olvasók többször kérdezték, megjelentek-e ezek nyomtatásban is…

Így egy röpke közvélemény kutatás után felvettem a megrendelést és kiadtam annyi példányban, amennyit kértek – meg egy kicsit több is lett, mert a nyomda csak bizonyos példányszám felett vállalja el. Ma már azonban e könyvben is elérhető, akárcsak a többi kötetem.

A felismerések kibontakozását egy lótuszvirág szirmainak fesléséhez hasonlítottam, mert úgy tárultak elém, ahogyan egy virág, pillanatról pillanatra bontja ki a szirmait, a nyugati kultúrában ugyanezt szimbolizálja a rózsa szirmai… Akkor miért éppen lótuszvirág?

Ösztönösen… a lótusz annyira természetes számomra, hogy néha még az illatát is érzem…

Megrendelhető:

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-lotusz-szirmai

bratanerzsi@gmail.com

 „A LÓTUSZ

Iszapos lápvidéken tenyészik, mégis makulátlanul tiszta, gyönyörű virág. Ugyanígy, bár vannak káros és sötét érzelmeink, ezeknek önmagában véve tiszta bölcsesség-energiája hasonló jellegű kivirágzást tehet lehetővé… A lótusz princípiuma ezt az átalakító hatalmat, képességet jelenti.”

                                                                (Szögyal Rinpocse)

 ***

Ennyi könyvet terveztem kiadni önerőből, ezek kiadására elment az összes megtakarításom. Azért persze a többit is gőzerővel írtam, korrektúráztam, bár nem tudtam, miért, minek, kinek… Mert írni muszáj, ha jön az ihlet, ha másért nem, a magunk örömére…

"Írni sokféleképpen lehet. Van, aki egy szobában ül és ír, nem csinál semmi mást. Ezek boldogok.(...)

Aztán vannak, akik úgy forgatják a tollat, mint a tőrt és kardot, vérrel írnak. (...) Ezek az írók, akiknek az írás csak eszköz, mert meg akarják változtatni a világot, ezek a boldogtalan írók, akik hatalmasok, mert van szellemük és erejük, de nincs bennük csend és áhítat, s ezért boldogtalanok. Ezek, akik le tudnak döfni egy szóval egy királyt, vagy a világrendet, de nem tudják kifejezni azt, ami az élet titkosabb értelme, az elragadtatást, hogy itt élünk a földön, a boldogságot, hogy nem vagyunk egyedül."       / Márai/

5.  Mézeske kalandjai a sárkányokkal

Mikor az első kötetem valamelyik variációját egy ismerősöm elolvasta, azt kérdezte:

- Mondd csak, te miért mindig ilyeneket írsz? Miért nem mesekönyveket, óvónő vagy, biztosan tudnál szép meséket írni, mert néha olyan borzalmas könyveket lehet látni, amitől még a felnőttek is megijednek…

- Azért nem írok meséket, mert mesekönyvet NEM TUDOK írni! Azt írom, ami jön, amit hallok, ami érdekel! – feleltem.

Ezt teljesen így is gondoltam…

Ám mit hoz az élet?

Mikor valamit kimondunk, vagy valamiről lemondunk, sorsunk bebizonyítja, hogy igenis, amiről azt hisszük, lehetetlen, vagy nincs meg bennünk a képesség, egyszer csak előbukkan és felszínre tör. (Mert minden bennünk van!)

Egy napon hirtelen megjelent a fejemben az a kép, amit a mesekönyv borítójára festettem. Egy háromfejű sárkány fiú, aki elrabolja a kismacit – feleségnek. Azonnal nekiláttam papírra vetni, hogy megtudjam, mi lesz a történet vége…

Mikor elkészült, kiderült, hogy elég sok oldal, vagyis egy egész meseregény született…

Beküldtem egy kiadónak, aki akkor nem válaszolt. Már lemondtam róla, mi több el is feledkeztem, mikor pontosan „egy év!”, igen, jól olvasod, egy év múlva válaszolt:

"A .... Kiadóhoz eljuttatott anyagát, mivel kifejezetten értékesnek találtuk, kiadtuk lektorálásra a Magyar Írószövetség tagjának.

Itt olvashatja az ő független, sűrített, pozitív véleményét:

A hagyományos népmesei és műmesei elemek a saját történetbe épülve kitűnően mondható, olvasható meseregénnyé állnak össze. Minden gyerek kedvencei, a macik valódi ember-tulajdonságokkal felruházva mozognak a sárkányokkal, boszorkányokkal, meselényekkel zsúfolt csodavilágban, a medve-sárkány frigy ötlete bizarr, de beleillik a történetbe. A jó és a rossz harcában nem megy a végletekig, a mese sehol sem válik igazán rémítővé (Félhetünk-e attól a boszorkánytól, akit Rozmaringos Rezedának hívnak? És a sárkány-menyasszonyokat sem falják fel, visszaviszik őket a hazájukba…), a történet és a szereplők megformálása úgy szolgálja a befogadó gyermek épülését, fejlődését, hogy egy percre sem téved a didaktikus tantörténetek tévútjára. Az izgalmas kalandok – nem nélkülözve a humoros elemeket, a jól bevált sztereotípiákat sem – a reménybeli olvasók képzeletéhez, valószínű ismeretanyagához idomulnak, így mindenki számára el- és befogadhatóak. A mesélő szándékai az utolsó oldalakon válnak nyilvánvalóvá: nem csak a főhős macik találnak egymásra, hanem a sárkánybirodalomban is helyre áll a rend, a gonosz boszorkány is megjavul – az élet rendje helyreáll, mint az igazi mesében.

Megérdemli a komoly kiadói odafigyelést!"

Picit elképedtem, mert már nem is számítottam rá: Azt feleltem, most nem tudom kiadatni, mert elfogyott a pénzem. Erre nem válaszoltak…

Telt-múlt az idő, és két hónap múlva rátaláltam egy akkor induló kiadóra, ahol elsőnek ez a könyvem jelent meg.

Azután a beküldéstől számított pontosan „két!”, igen két év múlva az előbb említett kiadó ismét elővette a művet. Egy pályázaton nyertek egy bizonyos összeget pályakezdő írók támogatására. A kezdő írók írásaiból összeválogattak egy antológiára valót. Mint később megtudtam, 528-an pályáztak, abból 28-an kerültek bele a kötetbe. – engem ebből a műből kivett részlettel pályázat nélkül válogattak be… (ui. én egy másik meserészletet küldtem be)

Ám akadt egy kis bökkenő…

A könyv már rég megjelent máshol…

Sietősen írtam nekik, s mivel nem akartak együtt működni a kiadómmal, ezért az antológiába egy másik mesémből került bele egy részlet… (S először ehhez a kötethez hívtak az ünnepi könyvhétre könyvdedikálásra)…

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/mezeske-kalandjai-a-sarkanyokkal1

6.  Felhőapa karjai

 Mint említettem, egy nap, pontosabban 2009. 01.29. –én, megrohamoztak a versek, melyek hatszázig meg sem álltak. Annyira csodálkoztam rajta, sosem gondoltam, hogy sikerül talán egyetlen egy verset is írnom.

Kezdetben melléktermékeknek tekintettem őket, rájuk legyintettem nem is akartam velük foglalkozni, de nem hagytak békén, amíg le nem írtam őket. Éjt nappallá téve rímes hangulatban lebegtem, mindenről eszembe jutott egy versike. Minden percben rímek potyogtak a fejembe, ahol voltam, amerre csak jártam, megszállottan írtam, írtam és írtam. A párnám alatt füzettel és tollal „aludtam”, cetlikkel rohangáltam az utcán, mire egy picit csillapodott az áradat. Előfordult, hogy naponta huszonhárom versregényt sikerült papírra vetnem. Aztán jót mulattam az egészen és kezdődhetett az „igazi” versek kora. Az első hatszázat ma már nem igen merem megmutatni senkinek…

Miután túljutottam az ezren, és az időm is engedte, a hatszázon túliakat átnézegettem és szétválogattam pár kötetre valót.

Elsőnek a „Felhőapa karjai”, egy gyermekeknek szánt válogatás jelent meg.

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/felhoapa-karja

7.  A csere

 Az ötletet egy hétköznapi beszélgetés adta, mégis elragadott a fantáziám, de annyira, hogy egy százoldalas önálló novella született belőle.

Ki ne szeretne néha a másik ember bőrébe kerülni?

Hányszor mondunk olyat: Hej, ha én lennék a helyében!

Valóban komolyan gondoljuk?

Mit tennénk, ha megtörténne?

Lehetséges egyáltalán, - ha anyagi testünk a gondolataink eredménye, a tudatunk kivetülése?

Vajon a test sejtjei emlékeznek, ha a másik testi ruháját öltjük magunkra, önmagunk vagyunk-e, vagy előbb-utóbb mások leszünk? Hatnak ránk az abban a testben szerzett tapasztalatok, vagy minden másképp történik, ha a tudatunk vetül ki benne?

Ha egy mélyebb szinten mind egyek vagyunk, egy közös energiamezőből táplálkozunk, bármi megtörténhet?

Hisz a másik is mi vagyunk…

Vajon milyen érzés újra ifjúnak lenni, ráadásul az ellenkező nemből, vagy negyvenes anyának éretlen fejjel?

Nos, történetünkben megtörténik a lehetetlen. Anya és fia egy varázslat során testet cserélnek, s belebújhatnak a másik életébe. Izguljuk végig együtt a fantasztikus kalandot!

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-csere

8.  A Vízitündér meséi

 Történetem a vízzel

 A kozmikus energia legnagyobb részét a fejtetőnkön lévő korona csakrán keresztül vesszük fel, onnan árad szét testünk minden pontjára. Kezeinkkel tudjuk ezt legjobban átadni. Kézcsakráinkon keresztül árad a kozmikus szeretet energiája, amit felhasználhatunk gyógyításra, vagy akár a vizünk harmonizálására, mivel a víz a legjobb információ adó-vevő, közvetítő.

Ezt tudván, feltöltöttem energiával egy szénsavmentes ásványvizet. Fiam megfigyelte, mit teszek, érdeklődött, majd ivott belőle.

- Finomabb lett! Finomabb ez a víz! – kiáltotta, majd töltött még egy pohárral - Tele van szeretettel! Nézd meg! Nem tudok betelni vele!

 A DVD ENGEM KERESETT

A buszon találkoztam egy hölggyel, aki megkérdezte, hogy vagyok, mindent elmondtam neki, ami történt, percek alatt nyakába zúdítottam az egész élettörténetem. Szó került a víz harmonizálásáról, ki tudja, miért éppen arról beszéltem?

A lányával ültek mögöttem, illedelmesen végighallgattak, egymásra mosolyogtak. Majd a hölgy benyúlt a táskájába, és elővett egy DVD lemezt. Felmutatta: A VÍZ ÜZENETEI

A beteg édesapjának vitte, mégis átadta nekem, hogy én is megnézhessem.

Ilyenkor úgy érzem, a levegőben szállok, nem a Földön lépkedek! A felvétel, a film engem keresett és megtalálta a módját, hogy eljusson hozzám!

Vajon véletlen, hogy éppen akkor náluk volt a DVD, véletlen, hogy éppen azon a buszon utaztak, mint én, ráadásul leültem eléjük és megkérdezték, hogy vagyok? Véletlen, hogy éppen a vízről kezdtem beszélni? Véletlen, hogy olyan önzetlenül átadták nekem? Ennyi véletlen nincs!

Ergo: Véletlenek nincsenek!

Hát még, mekkora csodálatos döbbentet okozott, amikor tátott szájjal, ámulva végignéztem a felvételt…

 A VÍZ ÜZENETEI

Dr. Masaru Emoto, japán vízkutató, a vízzel gyógyít.

Megismerte a kristályszerkezetét, különleges módszereivel felvételt is készített róluk. Rájött, nincs két egyforma vízkristály, a víz tárolja az üzeneteket, a rezgéseket, és amellett, hogy a szavak, üzenetek formáját magára ölti, még át is tudja adni! A víz alapszerkezete tetraéder, az információhordozó vízkristály hatszögű.

A vezetékes víz rengeteg klórt tartalmaz, mely nem engedi a vízkristályok kialakulását, szétesett kristályokat tartalmaz, amelyek nem alkalmasak testünk egészségben tartására. Először át kell alakítania saját kristályszerkezetűvé. - a klóros víz egyáltalán nem kristályosodik - Megvizsgálta a metropoliszok vezetékes vizét, kimutatta, hogy minél nagyobb egy város, annál rosszabb a vízének a szerkezete.

A kristály a vízben lévő rezgés képe, a rezgés az információ, a rezgés maga az élet. 

A rezonancia a tisztaság, az azonosság.

Itt bemutatta, ha két egyforma hangvillát megüt, az egyik átveszi a másik rezgését, tehát továbbítja az információt. Azonban, ha másfajta a hangvilla, akkor egyáltalán nem rezeg be, nem továbbítja az üzenetet. És ez így van az élet minden területén…

A gondolat:

Testünk 70 %- a víz, tehát alkalmas a mentális kódolásra. A bennünk lévő víz tárolja az információkat, a gondolataink határozzák meg az egész életünket. Ha csupa pozitív gondolatunk van, akkor pozitív lesz az életünk, ha harag, feszültség gyötör minket, a bennünk lévő víz szerkezete megbomlik, nem jönnek létre kristályok, ez betegségekhez vezet. Ha testünk víztartalma 50 % alá csökken, akkor meghalunk. Az élet kialakulását a víz segíti!

Az élet a rend fenntartása, a halál a rend összeomlása.

A zene:

Zenét hallgattatott a vízzel, és bemutatta, milyen csodálatos kristályok alakultak ki Mozart, Csajkovszkij, Beethoven, Smetana zenéinek hatására. Ha tehát mi is ilyen jó, kellemes zenét hallgatunk, a bennünk lévő víz csodálatos kristályszerkezetet fog alkotni, ha betegek vagyunk, meggyógyulhatunk, de ha nem akkor is boldogabbak leszünk! A gyönyörű kristályok átadják az élet szépségének üzenetét.

A képek:

Fényképeket mutatott a víznek, megfigyelte, mi történik. A szép képek hatására gyönyörű kristályok jöttek létre.

Az agy:

Az agy 95 %-a víz. A képek nézegetése rögzül az agyban, tehát gyönyörű képek nézegetésével pozitív gondolatokat generálhatunk, ezáltal elérhetjük a gyógyulást, a békét, vagy a boldogságot.

A szavak:

Olvastatta a vizet. Hatással voltak rá a pozitív tartalmú szavak, a szeretet, angyal, a szív gyönyörű szerkezeteket alakítottak ki, míg az ördög, a gyűlölet szavak még kristályt sem alkottak. A betűkkel leírt szavaknak rengeteg ember, sok-sok év gondolattársítása adja meg a rezgést, az információt. Minden rezgés, a szavak is azok, gondolatainkat jelenítik meg írott formában.

A víz információhordozó:

Gondolataink rezgése megjelenik a bennünk lévő vízben. A sérelmek, a harag, a depresszió destruktúrált vízszerkezetet okoz. Minden kimondott gondolat alapvetően megváltoztatja a bennünk lévő víz szerkezetét. A harag kaotikus vízképet, rákot okoz. Ha ezen nem tudsz túllépni, az életeddel fizetsz érte! A gyógyulás kulcsa, ha a haragot feladod, megbocsátasz mindenkinek, köztük magadnak is!

A szeretet olyan gondolat, mely pozitív rezgést hordoz.

Bemutatott egy kísérletet, mely során 100 ember buddhista szertartás szerint imádkozott egy teljes óráig, kézen fogva egy szennyvíztó körül. Közösen, együtt akarták, hogy a víz megtisztuljon. Megvizsgálta a víz szerkezetét előtte, utána. Előtte nem volt benne kristály, de a szeretet hatására a víz megtisztult, kristályszerkezete megváltozott! - Gyönyörű lett!

Íme, egy újabb bizonyíték, hogy a gondolataink eredményei vagyunk, és mekkora hatalma van a gondolatainknak.

Az élet rezgés.

Rezeg az egész világ.

Amit gondolunk, megjelenik rezgéseinkben. Gondolatainkkal képesek vagyunk megváltozatni a világot! Mi vagyunk a felelősek minden gondolatunkért, életünkért, jövőnkért, az egész világért! Mindent mi magunk irányítunk!

 GYÉMÁNTVÍZ 

Egy feng shui tanácsadó küldött gyémántvizet a család számára. Amikor említette, nem akartam kérni belőle, mert a fentiek ismeretében tudtam, mindenki képes a vízbe információkat bevinni, de a víz ismét engem keresett, és megtalálta a módját, hogy eljusson hozzám!

A gyémántvíz csodás, csermely tiszta, kitűnő ízű folyadék. Hegyi patakból származik, melynek emelt fokú rezgésszáma van. Speciális technológiával készült, és reprodukálódásra képes. Emelt mértékben képes felfogni kéréseink, vágyaink energiáját, segíti az emberi lélek felemelkedését, és megnyitja a magasabb tudat, és ismeretek felé vezető utat. A gyémántvíz képes információkat átvenni a legfelsőbb energiaszintekről, egyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy a forrásvíz nagyon élő, és intelligens vízzé változott. Franciaországból származik, technológiáját a francia Joel Ducatillon fejlesztette ki. A közönséges forrásvíznek gyémánt vízre való átváltoztatását speciális szám – kódolással és zenei kódolással érte el. E célból szerkesztett egy kódoló berendezést, amely képes több dimenziós kódokat felfogni, melyek azután a forrásvizet új minőségű vízzé, gyémánt vízzé változtatják. A technológia kifejlesztője kezdetben pénzért árulta kis üvegpalackokban és az emberek otthon ezt tovább szaporították. 2002 júniusától a gyémántvíz már ingyen kapható, ma már a világ több mint hatvan országában ismeretes. Fokozatosan bejut a folyókba, tavakba és a tengerekbe.

Hogyan lehet az információkat belejuttatni a gyémántvízbe?

Egyszerűen két kéz közé fogjuk a gyémántvízzel teli poharat, és „belemondjuk” a programot, a vágyainkat, kéréseinket. A kimondott kérések energiája a „solar lpexusból” (napfonat) /elosztó csakra/ - a gyémántvízbe áramlik, és ott az információ megfogan. Ezután fokozatosan jönnek a változások, amelyek a kívánt helyzet elérését készítik elő. Ezek a változások függenek a kimondott kéréseket kísérő emóciók erejétől, amelyeket az információ átadásakor adunk.

A csodálatos vízzel való kapcsolatom eme lépcsőkön keresztül fejlődött idáig, azóta

ÉLEM A VIZEM!

Ráadásul megírtam a víz csodájáról szóló Vízitündér című mesekönyvet…

Akkoriban kerültem kapcsolatba egy vizes weblap szerkesztőjével, aki kérte, hogy gyermekek számára írjak egy mesekönyvet a víz csodájáról. S mire pár nap múlva találkoztunk, már készen volt a könyv A Vízitündér meséi címmel, mely a képek nélkül éppen 64 oldal lett.

A szerkesztő talán maga sem tudta, mit akar, hiszen azért kérte ezt tőlem, mert kapcsolatban állt egy kiadóval, de végül mégsem adták ki a könyvet. (Gondolom, azért, mert nem voltam elég ismert szerző… pénzhiányra hivatkoztak…)

A mesekönyv megmaradt nekem, de megtalálta a módját, hogyan jelenjen meg a nagyközönség számára.

A történetben egy királyfinak nagyon nagy áldozatot kell hoznia, hogy megmentse az édesanyját. A Gyémánt tó fenekére kell süllyednie, és meghalnia, hogy találkozhasson a Vízitündérrel, aki elmondja neki a titkot…

Te képes lennél feláldozni az életed az édesanyádért?

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com  

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-vizitonder-meseje

9.  Narancsbíbor horizont

 Amikor az ember elindul az igaz önismeret útján, (elindul, mert ha önmagától nem ment, ráterelik az útra) s ráébred arra, hogy nem különálló valami, hanem ő is mindennel összefügg, s ugyanúgy beletartozik a csodálatos természetbe, mint egy gyönyörű virág, vagy egy meseszép lepke, előjönnek a lelke mélyéről azok az érzelmek, melyek mindig is ott lapultak, csak korunk „népbetegségeként” teljesen megfeledkezett róla.

Ki merné manapság azt állítani önmagáról – tükör előtt állva mezítelenül, reggel ébredéskor, vagy este hulla fáradtan – hogy gyönyörű és pont olyannak kell lennie, amilyen?

Hogy itt e Földön ezt a formát kell megtestesítenie?

Próbáld csak meg!

Na, ugye?

Ha megteszed, mit fogsz csinálni?

Gyönyörködni, mondván, milyen csodálatos és nagyszerű vagyok?

Nem!

És még mindig nem!

Mit fogsz tenni?

Elkezded magad kritizálni tetőtől talpig.

Először a fejeddel kezded, például nem tetszik, hogy szőke, barna, fekete, vörös, vagy ősz vagy, túl nagy, vagy túl kicsi az orrod, a szemed nem elég nagy, a fogaid ferdék, túl sovány, vagy túl kövér vagy, túl alacsony, vagy túl magas és még napestig sorolhatnám, de nem teszem!

Valószínű, ez az oka annak a rengeteg önbizalomhiánynak, ami ma a virágkorát éli!

Miért nem lehet azt mondani: TÖKÉLETES VAGYOK, így, ahogy vagyok, mert ebbéli életemben pont ilyennek kell lennem?

Miért?

Nos, mikor erre rájössz, és lassacskán kezded felismerni, hogy nem vagy rondább egy virágnál, vagy egy madárnál, - mert ugye nekik pont olyannak kell lenniük, miért lenne épp az ember ez alól kivétel? – akkor felismered a hétköznapi csodákat, hogy az élet szép, és örülsz, hogy részt vehetsz benne, mindennek így kell lennie.

Ilyenkor elmerülhetsz egy-egy napkeltében, napnyugtában, vagy holdtöltében, mikor lenyűgöz, amit magad előtt látsz, amit addig észre sem vettél az eszeveszett nagy rohanásban és csak áradozol a mennyei csodáktól…

Millió formában próbálod visszaadni a benned feltárult csodát, festesz, rajzolsz, verset írsz, vagy novellát…

Ilyenkor születnek a legszebb versek, teli érzelemmel, szerelemmel, mely szerelem magába öleli az egész Univerzumot, átkarolod, magadba fogadod a Mindenséget…

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/narancsbibor-horizont

10. Casanova végnapjai

 Ez a novella is egy hétköznapi beszélgetés során elejtett mondatból indult ki. Mikor azt meghallottam, a fejemben megszületett az egész történet képe…

A festői Szendevölgy a külvilágtól elzártan az ország egyik legeldugottabb szegletében, egy sziklás hegység oldalában lévő magas fennsíkon terült el. Ott telepedtek le az ősök a Gyémántforrás mellé, amit hátulról a hegy kimagasló szikla ormai, elölről pedig a lefelé lejtő tölgyerdő védelmezett az illetéktelen szemek elől.  

A területről mesés kilátás nyílt az egész vidékre, a nagyvárosokra és a környező falvakra, míg ők láthatatlanul meglapulhattak lakóhelyük lágy ölében. Szépséges panorámája azonban hozzáférhetetlensége és elhelyezkedése folytán évtizedekig rejtve maradt a külvilág szeme elől. Olyan megközelíthetetlen, kavicsos, göröngyös, kacskaringós út vezetett fel oda, hogy a turistáknak ugyanúgy elment a kedve a szerpentinen való veszélyes navigálástól, akár a lakóinak az ingázástól. Télen és esős időszakokban abszolút ki sem tudtak mozdulni onnan. Olyankor egymásra voltak utalva, ami még jobban összekovácsolta őket, egy nemzetségként léteztek a hegyek között.

A hegyek rejtekében, ahol az ott élőkről mindenki mindent tud, egy jól szituált öregúr érkezik közéjük egy ifjabb hölgy társaságában, s mindenki szeretné kifürkészni a titkait, megtudni, ki ő, vagy ki volt, mielőtt eltűnt a világ szeme elől…

Az öreg az egyik falusi ünnep estéjén mesélésbe kezd.

Vajon honnan ismeri azt az ifjút, akiről a történetei szólnak?

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/casanova-vegnapjai

11. A galamb

 Ez a hosszabb lélegzetű novella egy olyan asszonyról szól, aki az állatoktól való viszolygástól eljut egészen a könyörületig…

„Magdi hulla fáradtan, testileg, lelkileg elcsigázottan bandukolt hazafelé a munkából. Tudta, hogy otthon vár még rá a háztartási őrület, ami a sírba kergeti, mert már annyira nem bírta a rengeteg vesződséggel, és a túlpörgéssel járó mindennapos káoszt. Betért a sarki kisboltba, bevásárolt és hatalmas, megrakott szatyrokkal hazáig vonszolta magát. Amikor a kapuhoz ért, meglátta, hogy a hatalmas, fekete farkas és rottweiler keverék kutyájuk már megint szabadon járkált az udvarban. Számtalanszor kérte a párját, legalább addig ne engedje el, amíg ő haza nem érkezik, de ezt sohasem sikerült elérnie. A kutya tehát ott ólálkodott a kapuban.” 

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-galamb

12. A vallomás

 Krimi novella, melyhez egy álom adta a kezdő lökést, azután a könyv megírta önmagát…

Az álmos kisváros egyik jól szituált családjában is felüti a fejét a gyanú… Az asszonyka egyik éjjel azt álmodja, hogy megcsalta a férje, akiért addig a tűzbe tette volna a kezét. Mikor felébred, ezért duzzog, s addig-addig vitatkoznak, amíg ki nem derül, hogy a gyanú nem csak gyanú, sőt… sokkal több annál.

Főhőseink Jenő és Csilla házastársak, akik tudtukon kívül saját kapcsolatuk mélységei és magasságai között lavírozva egy szervezett bűnszövetkezet tevékenységének célpontjaivá válnak. Jenő egy vállalat élén dolgozik addig a napig, amíg egy soha vissza nem térő ajánlatot nem kap. Kérésre feljebb léphet a társadalmi ranglétrán, pont akkor, amikor a házassága mélypontra kerül…

Vajon elfogadja az ajánlatot? Kibírja mindezt a zátonyra futott kapcsolat? Vajon megtudjuk-e, mi az a sötét titok a múltjából, ami soha nem hagyja nyugodni, mindig utánanyúl?

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-vallomas

13. Ami megtörténhet

 Ez a történet is egész képként jelent meg a fejem fölötti egy méteres körben, bár azt hittem, egy szokványos „rövidebb” novella születik belőle, végül 232 oldalon kalandozik a két barátnő, miközben sok mindent átélnek együtt.

Történetünk szereplőit magával ragadta egy gondolat, a mi lett volna, ha… Eme téma köré szövődik minden szál, több dimenzióban, több oldalról megközelítve a lehetséges lehetetlent, a végtelen sok variáció eshetőségét…

Főhőseink újdonsült barátnők, akik fergeteges kalandok közben kutatják Veronika eltűntnek hit nővérét, akit a születése pillanatában halottnak nyilvánítottak, hasznos segítőtársuk a két férj, Paula párja, Kurt, a nyomozó, és Henrik, a főorvos. Az ártatlan viccnek indult nyomozás során egy nemzetközi embercsempész banda tevékenységébe is belefutnak…

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/ami-megtortenhet

14. Páholyból nézem

Megjelent versesköteteim közül ez a harmadik, mely mélyen átélt érzelmeket, spirituális verseket tartalmaz.

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/paholybol-nezem

15. A kőszikla

 Ez a válogatás tanmeséket, példázatokat tartalmaz, melyek az élet szinte minden területéről szelnek egy-egy mélyen átélhető szeletkét.

A címadó történet kezdete:

„Nagypapa háza egy lankás hegyoldalban állt, ahol néha meglátogatta a családja. Olyankor lesétált a kis unokájával a Forráshoz, és egy kis kulacsot telemerített vízzel.

Azt a vizet kincsként kezelte, de a kisfiú sosem értette, miért. Azon a napon is ki akarta locsolni a földre, de Nagypapa rászólt.

– Nem szabad… ne pocsékold el! Ez a víz maga a csoda!

– Miért? Mi lehet csoda egy kulacs vízben? – kukkantott bele lyukba.

– Ennek a víznek története van, nem ismered?

– Nem… - nézett ragyogó szemekkel a kicsi fiú – Meséld el!

– Nézz csak fel oda! - mutatta neki a legmagasabb csúcsot a távolban.

– Hová?

– Látod, fiam… Azt a sziklás hegycsúcsot! Ott fenn?

– Azt a nagyon magasat, ami az égig ér?

– Igen, nem veszel észre rajta semmit?

– Nem… Bár, ha jobban megnézem, ember formájú…  Hűha! Ki mászott fel oda, hogy ekkora embert faragjon a kőből?

– Arról az ember formájú kőről legendák születtek…

- Legendák? Úgy érted, mesék?

– Igen, olyanok, mint a mesék, pedig nagyon is igazak… Az ott a Világ teteje, ott áll ősidők óta egy csodálatos Kőszikla, róla szól a legenda… - kezdte Nagypapa, és leült egy kisebb kőre. A kisfiú mellé telepedett, és nagy érdeklődéssel figyelte, mit mond a bölcs öreg:”

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-koszikla

16. Aranyköpések

 Valójában ez volt az első könyvem, sőt biztosra vettem, hogy ezt majd egyszer kiadom, de az életem másképp alakult.

Az első könyvem írása közben gépeltem be és öntöttem formába.

Életemből 25 évet ugyanannak a csodálatos óvodának szenteltem, imádom a gyermekeket, szeretem az embereket. Negyedszázadig ők jelentették az egész életemet, kitöltötték minden egyes percemet, mélyen beívódtak sejtjeimbe.

Az ott gyűjtögetett fantasztikus gyerekszájakból nyújtok át neked egy csokorra valót. Eleinte az egész csoda jó viccnek tűnt, tréfának indult, együtt mulattunk rajta imádott gyermekeimmel, és kolléganőimmel, majd az évek során egyre többet sikerült feljegyeznem. Közös utunk során számtalan komikus helyzet adódott, amikor gyermeki félreértésből, félrehallásból fergeteges vicc kerekedett. Mindig vidáman fogtuk fel a dolgokat, jól mulattunk velük együtt, így ami véresen komolynak indult, a pozitív felfogás után vicces játékká változott, tompult az éle, eltörpült a jelentősége. A gyűjtésben később a kolléganőim is lelkesen segítettek. Nevetve terveztem, ha majd egyszer nyugdíjba vonulok, kiadom őket egy könyvben, ám az életem másképp alakult…
Sajnos nem mindet tudtam megjegyezni, mert éppen nem volt kéznél toll, papír, sokszor elfelejtettem, mire írószer közelbe értem… Valójában nem lehet igazán visszaadni úgy, ahogyan történt, mert ahhoz látni kellene a gyermek arcát, hallani a hangját, érteni a helyzetkomikumot, amiben történt. Megpróbálom mégis képletesen leírni a szavakkal megfogalmazhatatlan eseményeket, hogy mások számára is érthető, mulatságos legyen. Legjobban a gyakorló szülők érthetik meg, akiknek van, vagy volt kicsi gyermeke, esetleg már nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők. Ne csodálkozz, ha néhol magadra ismersz, hiszen mindannyian minden különbözőségünk ellenére sokkal, de sokkal egyformábbak vagyunk, mint azt valaha is gondoltuk volna. Azokat a csodálatos arcokat, mosolyokat, a ragyogó szemeket, és a komikus helyzeteket sohasem tudom, nem fogom elfeledni. Káprázatos gyermekarcok, őszinteség, vidámság, tisztaság, feltétel nélküli szeretet, lenyűgöző, valódi boldog ragyogás! Máig róluk szól majdnem minden álmom! Bizony, nemcsak én tanítottam, neveltem a piciny palántákat, hanem ők is folyamatosan tanítottak, neveltek engem!
Azt kérdezed, mire?

Szeretetre, elfogadásra kapcsolatteremtésre, megbocsátásra.

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/aranykopesek

17. A rejtelmes lelet

 Néhány „rémhír” a világ végéről beindította a fantáziámat. hiszen az Univerzumban sosem cél az, hogy végleg kihaljon az élet, s elpusztuljon minden, bár kétségtelen, hogy néha le kell rombolni a régit, hogy a romjain új születhessen…

Ebben a spirituális sci-fiben párhuzamosan haladnak a szálak.

A jövőbeni földi régészek rábukkannak egy fából épült település romjaira, mely azért indítja be a fantáziájukat, mert az ősök abban a korban már ismerték a vasbetont, a panelt, az atom- és a napenergiát.

Miért építkezetek akkor mégis természetes anyagokból? 

Amellett egy rendkívül érdekes jelenségre is felfigyeltek, mely hol látható/érinthető volt, hol eltűnt a szemük elől. Ezt az illúziót pedig az ökofalu közepén elhelyezkedő könyvtár épülete játszotta velük. A benne található kötetek némelyike úgy nézett ki, mintha aznap írták volna, ráadásul kézzel és ceruzával. A könyvtárban a falon egy rejtélyes festmény is feltűnik, amiről kiderül, hogy több, mint festmény, valamint egy rendkívül érdekes könyv, melyben talán benne rejtőzik a megoldás kulcsa…

Ez a három furcsa, misztikus jelenség végigvezet minket az egész köteten.

Mivel a könyvtárépület néha fel-felbukkant és mivel hőseink nem értették a jelenséget, ezért segítséget kértek a Szíriuszi barátaiktól, ahonnan két kutatópár érkezett…

A földiekkel közösen próbálják megoldani a rejtélyeket. Először is belépnek a titkokkal teli könyvtárszobába…

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-rejtelmes-lelet

 18. Könnyed séta a diéták útvesztőjében

Rendhagyó szakácskönyv, melyben az egészséges és gyógyító fűszerek, gyümölcsök, zöldségek ismertetője mellett a diéta fajtákon át saját, kikísérletezett recepteken keresztül igyekszem bemutatni az egészségesnek vélhető étrendet. Ő is „csak úgy", véletlen született…

Életem során többször kellett diétáznom, leginkább divatos, és népszerű korunk népbetegségei miatt, ezért nyugodtan elmondhatom, időm legnagyobb részét diétával, újabbnál újabb extrém receptek kitalálásával, az eredeti receptek átalakításával töltöttem.

Előfordult, hogy hónapokig kizárólag zöldségen, gyümölcsön éltem. Tapasztalataim arra a következtetésre juttattak, ez nem a legjobb megoldás, mivel az egyoldalú táplálkozástól a súlyom tovább emelkedett. Ma már tudom, nem egészen attól, inkább a szénhidrátok túlzott bevitelétől, és a többi létfontosságú tápanyag hiányától, vagyis az egyensúly felbomlásától.

Az ételeket igyekeztem érthetően leírni, valamint könnyen, és gyorsan elkészíthetővé tenni, az adagok általában négy személyre szólnak. Egy-egy étel jellemzőjénél leginkább a gyógyhatásokat vettem figyelembe, mivel ezeket kutattam évekig.

Eleinte só nélkül, később kevés Himalája sóval főztem. Teljes kiőrlésű lisztet, zabpehelylisztet, valamint fruktózt (gyümölcscukor) használtam a sütés-főzéshez. Némelyik főzelék liszt, és olaj nélkül készült, vannak magyaros húsételek - hús nélkül.

Ha diétát írnak elő számunkra, nem kell kétségbe esni, mert minden finomított ételt lehet helyettesíteni, és a „hagyományos” módhoz hasonlóan elkészíteni, így nem érzünk túl nagy eltérést, változtatást, nem kínozzuk magunkat. Bár bevallom, akadtak olyan időszakok is, amikor büntetésnek éltem meg a diétát, és a lemondásokkal még jobban sanyargattam önmagam. Ezért megosztok majd erről egy kis történetet, valamint minden eddigi kutatásomat a diétával, fogyókúrával, és önmagunk elfogadásával kapcsolatban.
Soha ne feledd! Bármilyen ételből varázsolhatunk fenséges menüt, kizárólag a fantáziánkon, és a tálalási technikánkon múlik minden! A legegyszerűbb vega menüből akár egy királyi vacsora is gőzölöghet, illatozhat előttünk, rafinált tálalással, és csiklandozhatja ízlelőbimbóinkat. Nem kell, nem érdemes semmiről sem lemondanunk, ha már egyszer az evés örömét is élvezhetjük ebben az életben.

Az alább közölt néhány receptemet azoknak ajánlom, akik szeretik a reform ételeket, valamint már hozzászoktak, vagy szeretnének hozzászokni a teljes kiőrlésű termékek fogyasztásához.

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/konnyed-seta-a-dietak-utvesztojeben

19. Az élet tortája

 Az ebben a válogatásban megjelent novelláim kicsit hasonló, de mégis más szemszögből „A sors tábláján” – című novellagyűjtemény folytatásaként láttak napvilágot, melyekben néhol a valóság, máshol a fantázia tintájába mártogattam a tollam, s a keverékből született a mű, vagy egyszerűen csak szeltem egy szeletet az élet tortájából, és azt töltöttem meg egy kis írói fantáziával.

Szeretem figyelni a környezetem, az emberek reakciót bizonyos helyzetekre, s mindig akadnak olyan jelenetek, melyek beindítják a fantáziám… A szereplőket általában több hasonló jellemből gyúrtam egybe, hogy többen beleélhessék magukat a helyzetekbe, vagy önmagukra ismerhessenek az olvasottak alapján.

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/az-elet-tortaja

20. Vidám percek

 Ebben a „novellaszerű” gyűjteményben olyan hétköznapi történeteket gyűjtöttem csokorba, amelyek bármelyikünkkel megeshetnek, és bár abban a pillanatban lehet, nem tartjuk mulatságosnak, de később visszatekintve már jókat kacarászhatunk rajta. Nem véletlenül adtam neki először a „101 helyzetkomikum” címet. Ha nem is épp 101, de jó pár összegyűlt, - lásd a tartalomjegyzéket -. Elfuserált ruhákról, ételekről, kutyákról és emberekről szóló életmesék.

Nevessünk együtt!

Az élet színjáték, nem véresen komoly, s minden attól függ, hogyan viszonyulunk hozzá, kikacagjuk, vagy belehalunk?

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/vidam-percek

21. A túlvilág érintése

 Az emberek ismernek, tudják, milyen vagyok, ezért sokan bizalmukba avattak és megosztották velem „túlvilági” élményeiket. Elmesélték, ha tapasztaltak olyasvalamit, ami számukra is megdöbbentőnek, hihetetlennek tűnt.

Olykor-olykor megnyugtattam őket, többek között arról, hogy eltávozott szeretteink nem akarnak minket bántani, nem kell félni tőlük, valamint egy piciny energiadarab örökre velünk marad belőlük, tovább élnek bennünk, a gondolatainkban és a szívünkben.

Történeteimben olyan esetek szövődtek élhető novellákká, amelyekben az itt maradt hozzátartozók megérezték eltávozott szeretteik szellemlétét, asztráltestét a mi fizikai síkunkon, esetleg valamilyen formában saját maguk tapasztalták meg a túlvilág létezését.

Amikor hozzátartozónkat veszítjük el, sokkal érzékenyebbé válunk a szellemvilág üzeneteire, ha addig nem hittünk, attól fogva már tudjuk, hogy van élet a halál után, a túlvilág létezik. Mégis, talán soha sincs akkora szükségünk velünk élő embertársaink megértésére, támogatására, mint olyankor. Amíg gondtalan élünk, és szeretteink közül senki sem távozik, nem is gondoljuk, mennyire közel vannak hozzánk az után is, és mennyire érezhetőek, ha figyelünk a jelekre.
Ha pedig mi magunk jutunk át, még ha csak egyetlen pillanatra is, az mindig maradandó nyomot hagy bennünk örökre, míg itt a Földön élünk…

Minden egyes fejezet valóban megtörtént eseten alapul, a név és a helyszín megváltoztatásával.

 TARTALOMJEGYZÉK

 Előszó 2

Megérint a halál 3

A két galamb 4

A lepke 8

Erika álma 10

Igai volt? 18

Elszállt minden… 21

A tévé 28

Megbolondultam? 34

A macska 38

Apám tovább él! 42

Az ártó szellem 52

A kályha 54

A nénike 60

A ház szelleme 62

Vadócka

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-tulvilag-erintese

22. Mircike és Morcika

 Előfordul, hogy kedvenc állatainkat emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, hisz mi csak emberszemmel láthatunk, még akkor is, ha megpróbáljuk beleélni magunkat az ő életükbe. Olykor születnek az állatmesék… 

 Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy csodálatos cicabirodalom, annak is a kellős közepében terült el Cicafalva, a falu közepén pedig egy díszes cifra palota állt. A vándorlók már messziről láthatták tornyait, úgy kiemelkedett a többi épület közül. Erről a palotáról és lakóiról rengeteg legenda szállt szájról szájra, boldog volt, aki többet tudott a másiknál, ezért mindig megtoldották a mesét, míg végül már senki sem tudta, mi az igazság…

 **** 

Élt a birodalomban egy köztiszteletben álló macska ikerpár, Mircike és Morcika, akik népes családjukról voltak híresek és akkoriban ők ketten éltek abban a bizonyos cifra palotában. Ősz öreg bundájukban elégedetten pihengettek a jó meleg kandalló mellett, jól érezték magukat, bár már nyoma sem maradt az eredeti színüknek, talán már ők sem emlékeztek rá, milyenek voltak ifjan, délcegen. Naphosszat üldögéltek a tűzhely mellett, bölcsen mosolyogtak, nagyokat hallgattak, kivéve, ha a huncut kis macskautódok ellátogattak hozzájuk. Nekik számtalanszor elmesélték történetüket, ami valamikor réges-régen abban a cifra palotában kezdődött.

Azon a karácsonyon is mesedélutánt tartottak.

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/mircike-es-morcika

23. Várj, amíg apa meghal

 Ez a történet is egy köznapi beszélgetés során elhangzott mondatból nőtte ki magát egy egész könyvvé…

 Pszicho thriller történetünkben egy anya és a lánya életén keresztül betekintést nyerhetünk, mit élnek át valójában a külvilág számára irigylésre méltónak látott kapcsolatban, a szívtipró, ám egyre jobban átalakuló személyiségű férj/apa mellett a színfalak mögött.

Az asszony néma beletörődése hogyan vezet mégis válásig, mely során a bíróság a két gyermeket az apának ítéli.
Sajnos azonban a házat nem tudják eladni, ezért két térfélre osztják, meghúzzák a demarkációs vonalat. A férj sosem mulasztja el az alkalmat, hogy asszonyt bántsa…

Amikor nem éppen áldásos szomszédságukat végre sikerül megszüntetniük, olyan távol költöznek egymástól, hogy még véletlenül se fussanak össze.

Az apa a gyerekeknek soha többé nem engedélyezi, hogy találkozzanak az anyjukkal, sőt, hogy eszükbe se jusson őt keresni, halálhírét kelti.

Ám a sors másképp akarja…

 A gyerekek, hogy túléljék a tragédiát, olyan mélyen elássák a történteket, hogy már teljesen a maguk által teremtett álomvilágban élnek. Létrehoztak egy álomszigetet, melyre mindig elmenekülhettek a családi perpatvarok elől.

Az idő azonban egyre jobban megszépítette az emlékeket, elhitték, hogy mindenért egyedül az anya a felelős.

Az álomnak azonban egy nap vége szakad, felnyílik a szemük, amikor Zsófia "véletlenül" találkozik az édesanyjával, akkor megismerhetik az apjuk igazi arcát, aki nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy a saját akaratát érvényesítse és megbüntesse a bűnösöket…

Hogy mi köze mindehhez az elátkozott teleknek, ki az a Rezső, vagy Hans Jürgen Schwarz, ki a régi házrejtélyes lakója? Mit gondolnak minderről a kívülállók és a szomszédok?
Kiderül a történetből…

 Tartalom

 A meglepetés 3

A telek  8

Az új család  13

Az új tulajdonos 19

A babalátogatás 23

A barát 26

A második baba  32

Megtört a jég  36

A színfalak mögött 48

A szomszédok szája  61

A balta  64

A sör 68

Újabb botrány  72

Mindenki saját háza előtt…   77

In flagranti 82

A bevonulás 87

Micsoda buli 90

Külön élni…   91

A kerítés 95

A látogató  98

A gyerekek élete  102

Szülinap  108

A fordulat 109

Anya él! 120

Fekete vasárnap  133

A régi ház előtt 144

A pofon  159

A ketteske  162

Várj, amíg apa meghal…   171

A találós kérdés 179

A kazetta  185

A telefon  197

A házkutatás 201

Mi jöhet még? 203

A kórház  208

A régi házban  213

Az együttlét öröme  218

Hol a tettes? 223

A nyomok  234

Prológus 242

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/varj-amig-apa-meghal

24. Bolyhos történetei

 Sokan szeretik az állatokat, de hogy milyen egy saját állattal való viszony, azt csak azok tudják, akiknek van ilyen kapcsolatuk… Egy háziállat, aki úgy néz az ember szemébe, mint egy istenébe, aki annyira szeret, mint soha senki más, feltételek nélkül, különösen egy kutya…

Nekünk is volt egy nagy kutyánk… s bár nekem kezdetben nem volt vele ilyen jó kapcsolatom, de az élete végén már megláttam a tekintetében a bölcsességet, s az ő szemével „láttam”, ami történt vele. Az utolsó napon „megérintett” a lelke…

Átéreztem, amit ő…

Egy hozzá hasonló kutyusról szól ez a nagyoknak szóló állatmese, melyben egy kiskutyának regéli el az udvarban megesett dolgokat…

 ***

 Egy szép őszi napon a megfáradt öreg Bolyhos nyugalmát megzavarta valami…

Éles, hangos és nagyon furcsa kutyaugatásra lett figyelmes, ami a szomszéd udvar felől érkezett.

„Mi a manó? Ez egy kutya? Itt a szomszédban, ahol még a madár se jár?” – dünnyögte.

Nagy lustán feltápászkodott, hogy, megnézze, ki az…

 A két telek között egy drótháló húzódott, az ólja mellől felállva tisztán láthatta a régi kutyaház előtt szenvedő kicsit. „Uram fia, csak nem egy hasonló kiskutyát látok, mint amilyen hajdanán jómagam voltam? Fényes, fekete, selymes, kissé göndör bolyhos bunda, teli izgalommal, buzgalommal, reménnyel, ugyanakkor félelemmel kíváncsi tekintet. Vajon mi történhetett? Bár ezt kérdeznem sem kellene, hiszen tudom… Biztosan most választották el az anyjától… hiszen olyan picike! Ki ez a kicsi, aki csak nézelődik, forgolódik, keresi a helyét az idegen portán? Hm… mondom, mintha magamat látnám… bezzeg neki még van kedve hisztizni, vonyítani, még van elég ereje mindehhez, még előtte áll az élet, nem tudja, mi vár rá!” – nézte távolba meredő tekintettel a tétova kicsit.

***
Szultán egy olyan pórázt kapott, ami nem a nyakát fogta körbe, hanem a felsőtestét, mivel a nyaka még mindig fájt. Izgatottan várta, mi fog történni…

Kimentek az utcára.

A kutyák máris rázendítettek, pedig még egyikük sem szólt nekik. Gazda vezette Bolyhost, Gazdasszony pedig Szultánt. A két kutya mosolyogva engedte magát a pórázon vezetni, miközben kerítésszaggató társaiknak büszkén újságolták el, hová mennek.

– Sziasztok! Bolyhos vagyok! Sétálunk a rókadombra!

– És ki az a kicsi, talán a fiad? – kérdezte egy bernáthegyi.

– Naná! A legszebb fiam! Szultán!

- Császári neve van! – köhögte egy pitbull.

– Kiköpött apja! – csaholta irigyen egy spániel.

– Az bizony! – büszkélkedett Bolyhos.

– Ez ám az élet! – visította egy tacskó.

– Az ám! Én nevelem, megtanítom mindenre, amit tudok, most pedig megmutatom neki a rókadombot!

– Hű, de jó neked… - ugrott a kapunak a kis csivava.

Eközben Bolyhos egyre emeltebb fővel sétált, szinte a lába sem érte a földet, sőt el sem fáradt, inkább még több energiája lett a sok dicsérettől.

Szultán egyből rájött, miért kérte, hogy ne szólítsa többé papának, de mivel a legszebb fiának titulálta, lassacskán maga is elhitte, hogy a fia, nem pedig az unokája. Ámult, bámult, hányféle kutya hangos koncertje kíséri útjukat, de bár alig bírta, ki, nem szólt semmit, csak mosolygott.

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/bolyhos-tortenetei

25. Hétköznapi csodák

 Egy nap rájöttem, hogy számtalanszor elsiklunk saját csodáink felett, mindig valami messzebbre, távolira, elérhetetlennek tűnő dologra vágyunk és nem vesszük észre, ami a lábaink előtt hever. Ebben a kötetben ilyen apró, hétköznapi csodákról válogattam össze élhető történeteket.

Hogyan alakul Joli néni élete, vagy az elbocsátott hűséges dolgozóé, hogyan él a koldusok királya az utca forgatagában, mit és mennyit jelent egy őszinte ölelés, meddig képes kibírni egy ember, ha folyamatosan rajta viccelődnek, és ki volt a hetes szoba lakója?

 Megtudható a történetekből…

 Tartalom

 Joli néni 3

Csak egy ölelés 9

A leves fokozatai 22

A rúzs 29

A koldusok királya  34

A szabadság ára  36

Barátok…   42

A postaláda  67

A hetes szoba lakója  74

A csoda  97

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/hetkoznapi-csodak

26. Mohóka, a telhetetlen kismanó

 Hogyan született ez a mesekönyv?

Néha közzétettem különböző történeteket, mikor egyszer valaki nevetve azt ajánlotta, írjak mesét Mohókáról. Én is jót nevettem, de már meg is született a fejemben a telhetetlen kismanó egész jelleme és története. Megfestettem és papírra vetettem a mesét.

Érdekes volt a rajzolás-festés…

A szemeit addig-addig javítgattam, amíg a papír át nem lyukadt, de végül már majdnem egészen olyan lett, amilyennek elképzeltem a kis huncutot.

 Mohóka csodával határos módon született, szükség volt egy Tündér és a Telihold segítségére.

A kis manó megörvendeztette Manó Manci és Manó Jancsi életét, ám akadt egy aprócska gond…

Telhetetlen volt…

Mohóka változatos kalandjait végigkövethetjük a puszi, a csoki, a zserbó, a málnaszörp, a szaloncukor, a tejbegríz, valamint a szuperszurokkal történt kalandjain keresztül. Megtudhatjuk azt is, megtanult-e repülni?

Mulatozás közben azt is megtapasztaljuk, hogyan változik a kismanó jelleme a mohó, falánk telhetetlen manógyermekből világszép eladó lánnyá.

 Vajon érte is eljön a királyfi fehér lovon?

 Tartalom

 Mesemondó Manó  2

A manócsalád  3

Mohóka születése  8

A kistestvér 12

A puszi 21

A tejbegríz  28

A szuperszurok  37

A cukorka  48

A málnaszörp  52

A szaloncukor 55

A 25 gombóc  61

Az anyai fohász  64

A mézes zserbó  70

A Manó királyfi 75

Itt a vége…   81

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/mohoka-a-telhetetlen-kismano1

27. Testközelből IV. Az indigótól a szivárványig

 A Testközelből sorozat IV. része jelent meg elsőnek.

Amikor először hívtak meg egy messzi településre, hogy beszéljek korunk különleges gyermekeiről, több okból is engem választottak: Egyrészt, mint óvodapedagógus, másrészt, mint indigó gyermeket nevelő szülő, harmadrészt pedig, mint spirituális beállítottságú ember, akit már máskor is felkértek (más témákban), éppen megfeleltem a célnak.

Semmi sincs véletlen…

Természetesen alaposan utána kellett néznem a fogalmaknak, s mikor a beszédem anyagát kezdtem írni, rákérdeztek, hogy írtam-e belőle könyvet.

- Még nem, de most már írom.  – feleltem.

S mire (csaknem egy éve), elmentem az előadást tartani, megjelent a könyv is.

Rengeteg csoda kísérte a születését. A felkérés, a kérdés, az írás, és egy olyan kiadó, ahol azonnal kiadták, sőt nyomtatásban is megjelent, éppen mire indultam…

Ráadás: Az előadás után hazahoztak, s közben az égen kerubi jelet láthattunk.

 ***

Aki ezt a könyvet meglátja, egyből azt kérdezi:

- Vannak benne nevelési tanácsok is, konkrét módszerek, hogyan érdemes bánni az ilyen gyermekekkel?

Olykor azt felelem, nincsenek.

Ha csak a megértést, az elfogadást, a türelmet, az egyedi bánásmódot nem tekintjük annak…

Vannak tapasztalataim bőven saját gyermekekkel és az óvodásaimmal is. Ám amelyik módszer egyiknél ragyogóan működött, az a másik csemeténél kútba dőlt. Különösen a különcöknél volt érdemes kitapasztalni, mi az, amivel hatni tudunk rájuk. A személyes példa mindenképp… de azon túl?

Nézzük a szobatisztaságra nevelést.

Három példát tudok felhozni:

Az egyiknél bejött az, hogy saját kezével mosta ki a pelenkáját, a másikról levettem a pelenkát és meglátta, mi történik, attól a perctől szobatiszta lett. A harmadik (az indigó), élvezte, ha moshat, még a saját nadrágját is, és csak akkor lett szobatiszta, amikor ő akarta…

Az óvodásoknál sem lehetett tudni sohasem, mikor mi hat rájuk…

Egyik kislány azzal dacolt az óvoda ellen, hogy nem volt hajlandó enni. Semmit. Két hónapig így ment… Már a szülőkkel együtt nagyon elkeseredtünk. Nem használt se a dicséret, se az ígérgetés, se a személyes példa. Ám amikor elérkezett az idő és már ő is megtörni látszott, meg aztán rájött, hogy milyen jó lehet (ne) az oviban, ha képes lenne engedni, megtört az ellenállás. Éppen akkor érkezett, amikor reggeliztünk. Lekváros kenyeret tejjel.

- Hm, de fincsi ez a kenyér, ilyet még soha életemben nem ettem!

Rájátszottam.

A kislány nyelt egyet.

- Te nem szoktál otthon ilyet enni? Anyukád nem készít neked lekváros kenyeret?

- Nekem a mamám szokott… - felelte.

- És az finom?

– Nagyon…

- Nem akarod megkóstolni, hogy az óvodai milyen, és elmondani, melyik volt a finomabb?

– De… - jött a válasz.

Megevett három szeletet egy pohár tejjel és beismerte, hogy nagyon finom! Attól a perctől evett és felengedett…

Egy kislány szintén szeretett cirkuszolni, remélve, hogy megússza az óvodát, de ezt végigvitte három éven keresztül. Akkor már középsős volt, mikor egy reggelen szintén feldúlva érkezett. Olyankor bármit mondhattunk, nem használt semmi, és az egész napja durcás és dühöngős volt. Bármitől kiborult, bármi felrobbanthatta a kitörni készülő vulkánt. Nos, mikor az édesanyja éppen „bedobta” a csoportba, és megláttam az elszánt szemeit, nem is próbáltam a szokásos módszereket. Éppen kemény kartonra kilyuggatott képeket varrtunk a többiekkel, akik nagyon szerettek varrni. (Az volt a varrós csoportom)

A kis ellenállónkat, - aki fújtatva, mint egy felbőszült bika, földbe gyökerezett lábakkal állt az ajtóban, megkérdeztem:

- Te is akarsz valami szépet varrni? 

Sosem fogom elfelejteni a szemeit… Abban a pillanatban megenyhült az a haragos, dühös nézés, és azt felelte:

- De igen!

Odajött hozzám és választott a kínálatból: virág, tulipán, hajó, alma, szív, stb. Leült, és békésen kivarrta a képet. Aztán kért még egyet és még egyet. Nagyon megdicsértem, de tényleg szépen dolgozott. Az a napja attól kezdve teljesen tökéletes lett, mintha kicserélték volna.

Ehhez hasonló történt egy kisfiúval is. Sohasem tudta magát hova tenni, unalmában verekedett, és rendetlenkedett. Ám amikor egyszer megdicsértem a rajzát (ami persze még felismerhetetlen firka volt), szárnyakat adtam neki. Ha arra vágyott, hogy egy jó szót, dicséretet, vagy elismerést kapjon, mindig rajzolt valamit, és megmutatta nekem. Sosem maradt el a jól megérdemelt dicséret. Aztán a kisfiú egyre szebben rajzolt…

Miért van ez így?

Mert standard módszer nem létezik. Minden gyermek, akár minden ember, teljesen egyedi, mindenkinek más módszer jön be, amire érdemes ráérezni.

 A könyv számtalan hasonló eset összefoglalója.

Első sorban az a célja, hogy elősegítse a MEGÉRTÉST és az ELFOGADÁST, hogy azon keresztül végtelen TÜRELEMMEL bánhassunk különc csemetéinkkel.

Ha tudjuk, tudunk róla, mi miért történik, mit miért tesz a gyermek, az már fél siker, mert könnyebben megérthetjük a tevékenységeit, az érzelmeit. Belegondolhatunk, milyen lenne, ha mi magunk lennénk az ő helyében. Vajon mi hogyan reagálnánk arra, ha sohasem találnánk értő fülekre, ha mindig csak a hibáinkat emelnék ki?

A másik nagyon fontos dolog a TÜRELEM. Időbe telik, mire elfogadjuk, hogy ez van, de mint egyéb más esetekben, így ebben sem a miért számít! Nem érdekes, miért éppen mi kerültünk ilyen helyzetbe, ha ez a megoldandó feladatunk az életben.
A dicséreten, szép szavakon keresztül mindent el lehet érni. A szeretet nyelvét mindenki érti (nemcsak a gyermek).

A könyvben leírt pár példa, eset segíthet a fenn említett élethelyzetek megoldásában.

 Tartalom

Előszó  2

Honnan ered az indigó elnevezés? 4

Az aura  9

Minden mindennel összefügg  21

Melyik életkorhoz milyen fejlődési fokozatok köthetők? 28

Indigógyerekek  40

Kristálygyerekek  47

Gyémántgyerekek  51

Szivárványgyermekek  55

Mit él át a szülő? 56

Mit él át a pedagógus? 81

Mit él át a gyermek? 92

Örömteli jelen  98

Szójegyzet 100

Ajánlott irodalom   101

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/testkozelbol-iv

28. A királyság bukása

 Történt egyszer, hogy a nagyobb állatok addig-addig nézegették a méhecskék és a hangyák életét, amíg meg nem irigyelték a királyságukat. Az apró rovarok egész nyáron gyűjtögettek, hogy a hideg évszakban ne éhezzenek, a jól végzett munka után pedig a jó meleg boly védelmében vígan mulatozhattak. Bezzeg a téli vadon lakói olyankor a hó alól kotorták elő az élelmet, ha egyáltalán találtak valamit. A medvének, a sünnek, a pelének, az ürgének, a mormotának és a denevérnek jobb híján téli álmot kellett aludnia. Elegük lett a kényszerpihenőből, télen is szerették volna élvezni az élet nyújtotta lehetőségeket. A bogarak szintén, akik a testükben lévő vizet glicerinre cserélték, hogy ne fagyjanak szét, s mikor lehűlt a levegő jó időben mélyen elbujdostak az avarba, a fák odvába, vagy egyéb repedésekbe, ahol átvészelhették a fagyos évszakot.

****
– Tudom, mi járatban vagy! – üzente Elleilah.

– Hol vagyok, és miért vagyok itt?

– Kristályvárosban vagy, a fenti világban. Ősidők óta várunk rád, a megmentőre. Azért jöttél, hogy megtanuld, hogyan lehet győzni, mert te leszel a király az erdőben.

– A király? Ugyan, egy vaddisznó sosem lesz király, én nem is akarok az lenni, a király gonosz, mindenkit elnyom, mindent elvesz tőlünk, éhezünk, fázunk, bujkálunk, és szervezkedünk, a katonái sanyargatják az egyszerű állatokat, nem, én ilyen király nem szeretnék lenni! – gondolta Pimpi felháborodva.
– Jól gondolod, ilyen király nem szeretnél lenni! Lehetsz más király, olyan, aki jóságos és tanítja, irányítja az erdőt, aki a szívével gondolkodik, és mindenkit szeret! Vezetőre szükség van, mert nem mindenki tudja, mi a helyes, főleg ennyi év elnyomás után! Nagy felelősség, ám nemes küldetés!
– Olyan csak a mesékben van… - legyintett Pimpi.

- A mesékben? Igen, de ne feledd, a mese az élet! Minden mese az életről és a jóságról szól! Az álmokról, a vágyakról, aztán azt hiszitek tényleg csak mese, ezért soha nem valósulhat meg. Ha így gondoljátok, úgy is van. Minden úgy történik, ahogyan gondoljátok! Ám bármikor lehet választani! Mindig lehet változtatni, amire a legalkalmasabb a most azonnal. Amíg odázzátok, sohasem történik meg, amit szeretnétek, mert előre vetítitek a távoli jövőbe! Te vagy a kiválasztott, aki segíthet megváltoztathatni az erdőlakók nyomorúságos életét!

– Én? A kis vadmalac, aki mindig mindenkit utánozok? Akit megpofozott az apja és úgy elmenekült otthonról, de úgy, hogy vissza sem talált? Én? Még gyerek vagyok… Hát ki vagyok én? – nézett végig magán.

– Az vagy, akiről a kedvenc meséd szól! Illetve te lehetsz az, ha akarod! Minden rajtad múlik, elvállalod, vagy sem? Te döntesz! Dönts okosan! Ha igent mondasz, szólj, és megkezdődik a tanításod! De jól vigyázz, ha egyszer döntesz, többé nem léphetsz vissza!

 Tartalom

A kezdet kezdete  2

A felkelés 17

Pimpi eltűnt 21

A tündér 27

Három nap egy év  32

Huszonegy lépcső  34

Valami változás 37

Pimpi hazatér 43

Futótűz  47

Pimpi, a bölcs 48

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-kiralysag-bukasa

29. Testközelből III. Kórháztörténetek

 Gyermekkoromban orvos szerettem volna lenni, ezért jártam egészségügyi szakközépiskolába, ahol a gyakorlatom során számos megdöbbentő esettel találkoztam. Az életem ugyan másképp alakult, de a kórházaktól valamiért sohasem bírtam elszakadni. Két gyermekemmel orvostól orvosig, kórháztól kórházig járkáltam, s a változatosság kedvéért magam is begyűjtöttem jó pár korunk „divatos betegségét”, talán azért, hogy mindig visszamehessek a kedvenc kórházamba. Eme kalandok során több kötetnyi eset gyülemlett fel a tarsolyomban, amit nem bírtam magamba fojtani, ezért megosztom veletek.

Rengeteg emberrel ismerkedtem, beszélgettem kórházi, vagy rendelőintézeti tapasztalatairól, ám mint ahogy soha egyik riportomban sem, így ez esetben sem, adom ki a forrásaimat.
Olvassuk együtt a beszámolókat, melyek hol tanulságosak, hol megdöbbentőek, mert ilyen az élet…

Ebben a kötetben azokat a mélyen érintő tanulságokat írom le, melyek segítettek, hogy életem mélypontján meghozzam a helyes döntést és a saját utamat válasszam.

 Tartalom

 Előszó  2

Császármetszés 3

Vérnyomásmérő  9

Hittel meggyógyulsz  11

Három kívánság  13

Mérleg  13

Hát a rendelőbe  14

Búzafű  16

Te szereted magad? 18

Onkológia előtt 20

A szilvamag  21

Minden embert apádként és anyádként…   21

A műtősnő  22

Kinek mitől? 26

Hitmegingás 29

Miért vagy nekem? 33

Az aláírás 36

Valami megváltozott. 44

Mellékhatások  49

Fölösleges műtét 50

Elfelejtették…   56

Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen! 58

Margó nővér 61

Gyermeket akarok  61

A savanyú káposzta  68

A mártír 69

Teremtés, vagy jóslat? 71

Ember az embertelenségben  72

Vakbélműtét 75

A kísérlet 75

A fogyókúra  77

A buddhista szerzetes 80

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/testkozelbol-iii

30. Üvegszív – Senki sem az, akinek látszik

 Ebben a gyűjteményben olyan novellákat válogattam össze, melyekben szintén nagy sorsfordulókról írok, de újfent egy picit másképp.

Sosem lehet tudni, kiben mi lakozik, melyik ember mire képes és ez saját magunkra is igaz…

Valójában sokszor másnak látjuk azt, akit ismerünk, mint az, aki, mert rávetítjük elvárásainkat. Többet, jobbat, vagy kevesebbet és rosszabbat feltételezünk róla. Ám, ahogy a tolvajt is az alkalom szüli, az embert is próbára teszi az „élet”, attól függ a kialakult helyzetre adott válasza.

Még önmagunk megismerése sem egyszerű, sőt inkább egy életen át tartó csodálatos feladat. Mondhatnánk, nagy szerencséje van annak, aki még életében rájön, vagy hajlandó észrevenni, kicsoda valójában, vagy legalább részben felismeri igaz önvalóját azzal együtt az élet lényegét, de akadnak olyanok is, akik ezt csupán a távozás pillanatában látják világosan, vagy még akkor sem. S vajon akkor mit bánunk meg? – azt, amit megtehettünk volna, de nem tettük meg, mert féltünk, vagy nem tartottuk magunkat méltónak hozzá…

 Ne feledd: nem lelked van, te vagy a lélek!

 A huszonöt novellában ezek a pontok éleződnek ki, hol életbevágóan, hol egyszerű kis történetben…

Kalandozzunk együtt ebben a birodalomban!

Tartalom

Előszó  2

Az öregasszony  3

A zokni 8

A lakkcipő  12

Metamorfózis 28

Majd én bebizonyítom! 38

A virágcsokor 56

A két kis árva  58

Jéghideg karácsony  68

Álom vagy valóság? 82

A barátnő  99

Budi rádió  114

Anya meg a lánya  117

Az új lakók  122

A sors csapásai 149

Örökké fiatal 170

A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad  182

Ikerlélek  196

Az utolsó ölelés 200

Az örökség  215

A víg özvegy  227

A harmonika  246

A bomba nő  256

Az anyóka  262

Kincs 285

Üvegszív  303

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/uvegsziv

 31. Murk, Burk és Szurk, a három törpe

 A mese három törpe királyfiról szól, akik naphosszat csak henyélnek, ezért édesapjuk, Turk király méregbe gurul és elküldi őket a nagyvilágba szerencsét próbálni.

A három megszeppent törpének olyan kalandokban lesz része, amilyet álmaikban sem tudtak volna elképzelni.
Hogyan jutnak át egy másik világba, hogyan mentik meg a három vénkisasszonyt és velük együtt a fenti birodalmat, majd hogyan jutnak haza és mikor talál rájuk a boldogság?

Megtudhatjuk a meséből…

 ****
A három lusta törpe királyfi általában egész nap henyélt, mivel éjjelente játszadoztak, ezért nappal aludtak, s ez nap, mint nap így ment, születésük óta. Még a királyi család járkált lábujjhegyen, hogy az ifjak pihenni tudjanak…
Aznap is a szolgálólány ébresztette őket, mert még mindig az igazak álmát aludták. Az éktelen nagy horkolástól csak úgy rezegtek az ablakok. Szeréna óvatosan bekopogott, de semmi reakciót nem kapott, ezért beoldalgott, és egyenként felrázta őket.

– Kérem királyfiak, gyorsan ébredjenek fel, a trónteremben várnak önökre!

– Jaj, mi a baj? Meghalt valaki? – nyújtózkodott Burk.
– Az édesapjuk hívatja önöket… - hajolt meg a szolgálólány.
– Miért? Nem tud aludni? – ásított Szurk.

– Uraim, jócskán elmúlt dél…

– Én még hivatalosan nem keltem fel… kérem, ébresszen később! - toldotta meg Murk, még mindig féloldalt feküdve.
– Kérem, mélyen tisztelt királyfiak, kegyelmezzenek szegény fejemnek, a király azonnal kéreti önöket! – jajveszékelt a szolgálólány.
– Miért ilyen sietős? – morogta Burk.

– Ne sürgess szolgáló! Nem látod, milyen fáradtak vagyunk! Próbálnál meg a helyünkben lenni! – morgott Szurk.

– Nem vagyok a helyükben, kérem szépen, igyekezzenek, ha lehet… - kérte a szolgáló.

 Tartalom

 Turk király bánata  1

Az éj vánkosa  9

Dr. Hajkurász birodalma  16

A földművelés 22

Az állattenyésztés 26

Az építkezés 27

A három orvossegéd  30

A tanulás-tanítás 31

A három próba  33

A három vénkisasszony  41

Az élet vize  51

A forrásnál 55

A meglepetés 66

A dicső hazatérés 72

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/murk-burk-es-szurk

32. Szeretünk szenvedni?

 Valami mindig akad, amiért szenvedhetünk, sírhatunk-ríhatunk. Ebből a folyamatos bánathalmazból az évezredek során csodálatos művek születtek, legyen az írás, próza, vers, könyv, zeneszám, mondóka, színdarab, vagy film.

Ehhez hasonló érzésekből, a spirális lépcsőn való felfelé haladásomkor születtek az alábbi írásaim, csetlő-botló sajgó lélek versek, megfigyelések. A szenvedés forrásából fakadt az ihlet, mely nem csak saját lelkem rántja a mélybe, hanem az átélő olvasóét is… S bár törekedtem a művek végére kijutni a gyötrő katlanokból, nem mindig sikerült…

Az első részben megosztom veletek szenvedő napjaim fájó érzéseit, melyek valamiféle rímekbe kívánkoztak, a második részben egy betegségüzeneten vezetem le a felismeréseket, végül néhány ideillő írásom következik.

Fogadjátok szeretettel, s miután elolvastátok, gondoljatok bele: Szerettek szenvedni?

 Tartalom

 Szamszára  2

Szeretünk szenvedni? 7

Szamszára  9

Ha túlléped a határt 11

Körbevesznek  13

Kardok  13

Méltatlanul 13

Szélmalomharc  14

Vissza a vadonba  15

Becsapott az…   16

Könnyezik az égbolt 17

Mosollyal leplezed  18

Életem zsámolya  19

Megállt az idő? 19

Ne félj! 20

Óh! Te szív! 21

Ne várj jobb jövőt! 22

Ringben  23

Boksz  23

Tarisznyádban  24

Reszkető lélek  24

A világtól távol 25

Messzi földről jöttem   25

Szenvedésed máglyája  26

Elfogytak a szavak  27

Túl sok  28

Nap, nap után  29

Pengeélen  30

Sötét felleg  30

Oltalom   30

Kőbe zárt álmok  31

Pokoltánc  32

Minek a szárny? 34

Jéghideg utakon  35

Tovatűnt 36

Szabad vagy! /Szabad vagy? 37

Lélektánc  38

Ha meghalok…   41

Buborékok  41

Válaszút 43

Maradnom kell…   44

Adok – kapok  45

Még gyűjtögetsz  46

Lehetsz ördög…   47

Háborgó lélek  48

Néha még…   49

Szólít az ég…   50

Hétköznapi csodák  50

Szólít a perc  52

Kísért a régmúlt 52

Tudom, hogy létezel…   53

Van úgy, hogy…   53

Az vagyok…   54

Ha megszólít 54

Kimondani 54

Fekszem az időben  55

Téboly  55

Kétszázhúsz felett…   63

Egészség / Betegség  64

Az összefüggések  67

EU-stressz  70

Kezdj hálát adni! 78

Amikor a hóhért akasztják  81

„Csak azért is” pozitív  83

Félelmeink dédelgetése  85

Szeretet & Szenvedés 86

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/szeretunk-szenvedni

33. A medál

 A misztikus dráma egy fejlődő lélek változatos, sokszínű utolsó életeinek bemutatásával a földi élet értelmére keresi a választ.

Hősünknek abban a csodában lehet része, hogy visszatekinthet bárki, sőt önnön elmúlt életeibe is, még egyszer belebújhat, átélheti a nagy sorsfordulókat.

Vajon megismerheti–e az Univerzum titkait?

Vajon eljut-e oda, ahová mind vágyunk?

A fejezetek önálló novellákként is megállják a helyüket.

 Tartalom

 A végső felismerésA taposómalom   1

A kórház  22

Az álmok hálójában  41

A végrendelet 48

A kávézóban  52

Út az ismeretlenbe  55

Az igaz önvaló  62

Túlvilági kapcsolat 68

Boldog vagyok  72

Az apa  76

A fiú  84

A vállalkozó  97

A lány  121

A furcsa pár 126

A koldus 144

A nyomorék  156

A láthatatlan  167

Az idegen  178

A híd  199

Örülök, hogy ismét…   229

A felvételi 231

A mester 237

A médium   271

Finálé  273

A medál 275

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-medal

34. A hatlábú farkaskölyök

Azt tapasztaljuk az életben, hogyha valaki másnak születik, mint a nagy többség, akkor bizony a kiközösítés juthat neki osztályrészül. Feketének lenni a fehérek között, kövérnek a soványak között, vagy hatlábúnak a négylábúak között…

Ugye, hogy aki ilyen külsővel látja meg a napvilágot, mennyivel nagyobb erőfeszítésébe kerül, hogy elfogadják, befogadják, hát még, hogy el is ismerjék a tetteit?

 A valóságosnak tűnő mesében Hatlábú kalandjain keresztül élhetjük át, hogyan nő fel, hogyan alapít családot a kitaszított, semmirekellőnek vélt farkaskölyök.

Vajon sikerül neki megvalósítania álmait?

 ***

Hatlábú már jó ideje tervezgette, hogy megszökik, mert fojtogatta a légkör…

Nem bírt tovább úgy élni, mint egy kitaszított. Azt remélte, valahol talál egy olyan helyet, ahol elfogadják úgy, ahogyan van, netán még szeretik is, bár ezt csak félve merte hozzágondolni.

Érezte, hogy többre hivatott annál, minthogy ide-oda lökdössék, kitaszítsák, elűzzék, halálát kívánják, vagy lenézzék. Álmaiban, de csupán az álmaiban dicső uralkodóként élt, hatalmas farkas birodalommal, csodálatos feleséggel, számtalan erős-egészséges utóddal. Persze az utódainak nem látta a lábait, de amikor rágondolt, mintha mindnek négy lába lett volna… A testvéreinek egyszer mesélt a terveiről, de olyan hangos és olyan gúnyos kacagásban törtek ki, alig bírták abbahagyni. Ezért már akkor eldöntötte, hogy többé senkinek nem mond semmit, hanem ha elérkezik a megfelelő pillanat, nyakába veszi a világot és megvalósítja az álmait.

 Tartalom

Mese nagyobbaknak  1

Apának lenni 1

Falkában élni 17

Szürkületben…   23

Úttalan utakon  25

Az álom   31

A nagy csata  36

Az ígéret 50

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-hatlabu-farkaskolyok

35. Az utolsó történet

 Ez a kötet egy folytatásos novella füzér, mely a végére egybefüggő történetté szövődik.

 ***

Vince apó vállalta az elesett édesanyja ápolását, s mint tőle tanulta, minden nap friss vizet merített a kristálytiszta patakról, friss virággal díszítette a szobáját, azt főzött enni, amit szeretett.

S még azt a kívánságát is teljesítette, hogy esténként egy-egy „igaz” mesét mondott neki a falu életéről.
De hát hogyne teljesítette volna, hiszen éppen a legjobbra kérte, imádott történeteket szőni. Olyankor más valóság tárult fel előtte, magával ragadta hallgatóit is különös bűvös világába. Ám az édesanyja egyik este már nem olyan mesét szeretett volna hallani, mielőtt álomra hajtották volna a fejüket, csillogó szemmel kérte.

– Fiam, drága gyermekem, most inkább azokról a férfiakról mesélj nekem, akik az anyaországba költöztek!

– Mesélek, édesanyám… szívesen mesélek! Tudom, mennyire szereti az itt élő embereket, hisz ez a falu az élete! Betéve tudja a történeteket… Hanem azt nem értem, miért éppen a fiúk élete érdekli? – pödörte meg a bajuszát.

– Azért, hogy ne olyanokat hozzál fel, amelyeknek a vége tündérmese, nem tudom, miért, most valahogy csak az igazat szeretném… csakis a színtiszta igazat!

- Rendben, ahogy óhajtja!

– Köszönöm…

- Ám az élet is talán csak egy mese…

- Persze, tudom, én ne tudnám! Nézz rám! Már ezt a kort megérni sem semmi! Az élet valóban egy mese, egy valóságos csoda! Annak, aki észreveszi…

 Tartalom

 Az amerikai álom   1

Az el nem küldött levél 9

Halotti beszéd  25

Másodvirágzás 32

Egyszer lenn, máskor…   63

Sírig tartó szerelem   76

Viktor és Viktória  85

A kezdet kezdete  96

A bálna  101

A csalárd  112

A kikapós menyecske  118

A nagy üzlet 128

Ha ló nincs…   131

A bosszú  136

Világokon át 162

Az utolsó történet 165

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/az-utolso-tortenet

36. A szegény ember álma

 Vajon miről álmodozik egy szegény ember? Gazdagságról? Királyságról? Vagy valami másról?

 Ebben a nagyoknak szóló kötetben olyan meseszerű elemekkel átszőtt szegény emberes fantáziagyöngyöket fűztem a képzelet láncára, melyben a szegény emberek, szegény asszonyok, vagy éppen a leányaik és fiaik álmodoznak egy sokkal szebb, jobb életről, mint amilyet a sors nekik szánt. Miközben kalandoznak s a mese szárnyain messzi-messzi világokba repülnek, átélhetjük velük a jellemváltozásaikat, találkozhatunk sárkányokkal, tündérekkel, bölcs öregekkel, s bepillantást nyerhetünk, mire ébrednek rá hőseink…

Mi a kulcsa mindennek?

 Tartalom

 A szegény ember álma  2

A szeretet rózsája  29

Enyém király  42

Királylány a feleségem   72

A három fivér 94

Késő bánat 111

A süket, a vak és a néma  140

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-szegeny-ember-alma

37. Meseverzum

 9 mese láncra fűzve, 9 - 999 éves korig ajánlott…

 Meseverzum Callidus nevű planétáján éldegélt Szomniátor, aki már kora gyermekkorában arról vált híressé, hogy olyan történeteket talált ki, amilyenről a szülei, de még a bolygó lakói sohasem hallottak. Ezért is nevezték Szomniátornak, ami annyit tesz, Álmodozó. Szülei kezdettől fogva tudták, hogy különleges küldetéssel érkezett, de hogy milyennel, az csupán a kilencévnyi tanulás után dőlhetett el. A kis Szomniátor tehát élete nagy sorsfordulójához érkezik, 9 évig tanul a fő-fő Familis, Scientificus mellett, aki közben az időkapszulával kilenc mesebolygóra kalauzolja el. Eme csodálatos utazásain kísérhetjük végig, mire kiderül, miért is született a Meseverzumba…

Tartalom

 A Meseverzum élete. 2

A kis Szomniátor. 3

Scientificus. 7

Mézeske kalandjai a sárkányokkal 11

Egyszer volt….. 11

A nagy út előtt. 12

Mézecske és a sárkány. 25

Akarod, vagy sem?. 35

A birodalomban. 44

Előkészületek. 52

Merész. 60

Az ördöghegy. 68

A griffmadár. 69

A vasorrú bába. 77

Az ünnepség. 81

Édes otthon. 87

Az egyezség. 93

A csodák könyve. 100

Te mitől félsz?. 103

A tojásevő banya. 109

Csak álmodtam?. 114

A csere. 117

Mi volt ez?. 127

Mohóka a telhetetlen kismanó. 136

Mesemondó Manó. 136

A manócsalád. 138

Mohóka születése. 143

A kistestvér. 148

A puszi 157

A tejbegríz. 165

A szuperszurok. 174

A cukorka. 186

A málnaszörp. 189

A szaloncukor. 193

A 25 gombóc. 198

Az anyai fohász. 202

A mézes zserbó. 207

A Manó királyfi 213

Itt a vége….. 219

Murk, Burk és Szurk, a három törpe. 221

Turk király bánata. 221

Az éj vánkosa. 231

Dr. Hajkurász birodalma. 238

A földművelés. 244

Az állattenyésztés. 248

Az építkezés. 249

A három orvossegéd. 252

A tanulás-tanítás. 254

A három próba. 256

A három vénkisasszony. 264

Az élet vize. 275

A forrásnál 279

A meglepetés. 290

A dicső hazatérés. 297

A Vízitündér meséje. 300

Hol volt, hol nem volt….. 300

A Rezeda királyság. 301

A kérő. 309

Az esküvő. 320

A kisfiú. 328

Az új remény. 332

A varázslónő. 338

A három nővér. 342

A Gyémánt tó. 349

Vízitündér meséje. 360

A hazatérés. 368

Minden jó, ha jó a vége!. 378

A királyság bukása. 385

A kezdet kezdete. 385

A felkelés. 403

Pimpi eltűnt. 407

A tündér. 413

Három nap egy év. 420

Huszonegy lépcső. 423

Valami változás. 426

Pimpi hazatér. 433

Futótűz. 438

Pimpi, a bölcs. 439

A hatlábú farkaskölyök. 443

Apának lenni 443

Falkában élni 458

Szürkületben….. 464

Úttalan utakon. 466

Az álom.. 472

A nagy csata. 477

Az ígéret. 490

Mircike és Morcika. 495

Bolyhos történetei 514

Bolyhos megöregedett. 514

Szultán. 517

A szomszédasszony. 525

Te már öreg vagy?. 537

A fekete macska. 546

A Nagyságos Asszony. 554

Az arany tojást tojó tyúk. 566

A városi nyulak. 569

Egy kutyus emlékére. 574

A kivert kutya. 577

A szelídség ára. 580

A bosszúálló ember. 583

A liba, aki embernek képzelte magát. 585

Az utolsó percben. 590

A SZEGÉNY EMBER ÁLMA.. 597

A szegény ember álma. 597

A szeretet rózsája. 629

Enyém király. 643

Királylány a feleségem.. 678

A három fivér. 702

Késő bánat. 721

A süket, a vak és a néma. 753

A tanulság. 770

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/meseverzum

38. Testközelből V. Az írás élete – Életem az írás

Úristen! Írok!

Velem együtt igen sokan megdöbbentek, csodálkoztak, egyre kérdezgettek, miért, miről, hogyan, mit írok…
- Hogyan lehet, hogy szinte minden műfajban született legalább egy kéziratod?

- Honnan veszed az ihletet?

Magyarázatkor végeláthatatlan mesékbe kezdtem, egyre jobban belebonyolódva, nem voltam képes röviden, tömören elmondani, mert még önmagamnak is magyarázkodnom kellett. Itt az időrendi sorrendben összegyűjtött válaszaim kerültek papírra, fogadjátok szeretettel a néhol humorzsákba csomagolt öniróniával fűszerezett cikkeket, melyekben végül sikerült valamennyire megfogalmaznom, miért írok, azt hiszem, százoldalnyi rendhagyó ars poétikát olvashattok…
Fenti bemutatkozásom egy több éves tisztulási folyamat eredménye…
Mint említettem, magam is ledöbbentem, s először csak kapkodtam a fejem és záporoztak a kérdések:
Úristen! Írok!

Írok?
Mi ez?

Mi történt velem?

Miért?
Hogyan?
Honnan jön mindez?

Ki vagyok?

***
Örömmel nyújtom át az írásról szerzett tapasztalataim, a végtelen csodát, olvasd úgy, mint én, aki magam is jókat mulattam rajta, amíg írtam/olvastam őket.
Ne vedd túl komolyan, hisz közös illúziónkban minden játék, tanulás, tapasztalatszerzés…

Javaslom, ha már rászántad magad az elolvasására, egyszerre csupán egy fejezetet böngéssz át, különben lehet, túl tömény lesz az írásáradat…

 Tartalom

Rendhagyó ars poétika  1

Bemutatkozás: 2

Úristen! Írok! 3

Élem a könyvem   5

Érték még a könyv? 11

Szeretünk szenvedni? 19

Így írok én  21

Riport önmagammal 27

A kritikáról 29

Egy írás valóságtartalma  37

Önismeret, avagy hogyan lettem író? 39

Meghaltam, és újjászülettem! 50

Mennyiségtől a minőség felé  51

Mi váltotta ki? 52

Add ki a könyved! 57

Mit jelent a szerzőnek az írás és az olvasónak az olvasás? 58

Álmaink egyre gyorsabban megvalósulnak  61

A betegség és az írás 65

Mások sikerei 66

Ha eldöntöm   69

Az írás és a meditáció  69

Az írónő író fia  71

Ha ismered a szerzőt…   73

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/testkozelvol-v

39. A dühös angyal

 Vigyázz, mit mondasz, mert megteremted azt...

Ferkediel a segítő angyal az utóbbi két védence életét nem tudta teljesen elfogadni, ezért lehetőséget kapott, hogy emberbőrbe bújjon...

 ****

Ferkediel mérgesen viharzott végig a fényfolyosón. A többiek már messziről megérezték dühének hatalmas szelét, de mint mindig, most is értetlenül álltak a dolog előtt. Gondolták, bizonyára valami „véletlen” hiba csúszott a teremtésébe… ismerték a következményeket, Amdael ezért számtalanszor türelemre intette, de sohasem hallgatott rá.

– Kérlek, ne ítélkezz az emberek felett, ha a helyükben lennél, megtudnád…

 – Nem, én soha! Ha én ember lennék, ha én férfi lennék…

– Ugyanúgy tennél, mint ők, tapasztaltam. - suttogta Amdael. – Neked könnyű, mert te vagy a krónikás, aki mindent feljegyez, vagyis láthatsz mindent, de mit szólnál hozzá, ha egyszer nem jönne be a papírforma?

– Mindig bejön… - mosolygott bölcsen Amdael és tovább írta a rábízott emberi lények történetét.

– Nem… hiába is lennék emberbőrben, engem senki sem azonosíthat egy előre kódolt klisével! Nem, mindig van más út, van választás, szabad akarat…

- No-no… csak ne olyan hevesen… - dünnyögte Amdael munka közben.

– Ha én ember lennék, mindent másképp csinálnék!

– Vigyázz mire gondolsz, mert megteremted!

– Tudom, de képzeld csak el, ha ember lennék…

- Mondom, olyan lennél, mint ők!

– Jó, akkor, ha angyalként lehetnék közöttük, elmondhatnám nekik az igazságot…

- Szerinted hallgatnának rád?

– Persze, elmondanám, honnan jöttem és miért! – felelte magabiztosan.

– Ez nem ennyire egyszerű…

- Miért?

– Azért, mert azt kell átélniük, amit bevállaltak, hogy abból tanulhassanak! Hiába mondod el nekik, sokaknak nincs füle, hogy halljon, másoknak nincs szeme, hogy lásson, vagy nem hisznek az angyalokban, vagy egész egyszerűen őrültnek tartanának, és bezárnának valami szűk sötét helyre.

– Ezt nem mondod komolyan…

- De igen… azt hiszed, még nem próbáltuk? Hajaj! Számtalan eset fel van jegyezve abban a hatalmas kristálytékában.

– Azon a falon? – csodálkozott Ferkediel és odanézett.

– Igen.

– Nem lehet olyan sok… ilyen pici helyen…

- Ha tudnád, ilyen pici helyen milyen végtelen sok adat rejtezik, egészen a világ nem kezdetétől a nem végéig minden történet fel van jegyezve…

Hogyan?

– De hiszen te is tudod… rezgésekben…

Ferkediel végignézte a kristálytékát, majd ismét megszólalt. – Nem tudnám azt csinálni, amit te! – nézett rá csodálkozva. – Ezért nem te csinálod, hanem én és a hozzám hasonlók… mint ismeretes számodra is, a te és a hozzád hasonlók feladatai az aktuális teremtési körülményektől függenek.

– Már megint kezded? Tudom, képzeld el!

- Rendelkeztek ugyan önálló információs halmazzal és részleges szabad akarattal, sőt, saját szellemi evolúciótok is van, de tapasztalatlan gyerekként kezditek az életet…

– Á, vagy úgy, most rajtakaptalak! Esetleg le is nézel, amiért engem nem úgy teremtettek, hogy kezdettől minden tudás az enyém? Ítélkezel felettem! – fürkészte minden gondolatát.

- Az nem az én tisztem, csupán a tényeket közöltem veled, hogy eszedbe jusson, miért teremttettél…

- Nem hiszem…

- A világegyetemben nincs értékelés, ez van és pont. Csak megállapíthatjuk, mi van most…

- Felettesebb énnek képzeled magad?

– Nem. Az vagyok. De nem azért, hogy ezzel téged, vagy bárkit is bosszantsak, hanem azért, mert ez az élet rendje, ilyen az angyali hierarchia, ezek puszta tények.

– Na, igen… - gúnyolódott Ferkediel.

- Nyilvántartó vagyok, minden eseményt rögzítek. – folytatta Amdael, mintha meg sem hallotta volna Ferkediel angyal epés gondolatait.

– Haha…

- A teremtésben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és szerepe. A te fajtádat korlátozott képességekkel, tudással és jogkörrel ruházták fel, így csak meghatározott feladatokat végezhettek. Ne vágyj másra, mint aki vagy, légy elégedett, örülj annak, ami van, azért adj hálát! Viszont az mind a tiéd itt és most, azért nem kell könyörögnöd, pusztán csak meg kell köszönnöd… – Miket beszélsz? - Ne feledd, szükség esetén akár munkahelyet is válthattok, illetve előléptethetők vagy lefokozhatók vagytok, vagyis minden egyedül tőled függ…

– Hogy oda ne rohanjak… most fenyegetsz? – hetvenkedett.

– Miért veszel minden adatot támadásnak?

– Nem vettem támadásnak… csak…

– A törvény szerint az jön ki belőled, ami benned van! Tudod, hogy így nem lehetsz segítő… ha folyton ítélkezel a védenced felett, akkor lefokoznak… s megtapasztalhatod azt, amit elítéltél… ezen a szinten nincs értékelés, nem döntheted el, mi a jó és mi a rossz, mert egész egyszerűen olyan nem létezik… itt nincs polaritás… odalenn minden megtörténhet… ott jó új ismereteket átélni…

– Na, és ha mondjuk, lefokoznak, mi lesz belőlem? - halkult le.

- Egy teljesen tudatlan embergyermek…

- Teljesen tudatlan? Na, ne mondd! Az nem lehetséges! Egy angyallal ilyet nem tehetnek!

– Pedig igen…

- Hahaha!

– Én szóltam…

- Jól van, rendben, nem dühöngök e miatt a Félix miatt… de akkor ne mondd el a bíráknak…

- Nem kell elmondanom, a karma urai, akár itt mindenki, mindent látnak, mindent tudnak, és meglátod, ha nem tudod elfogadni, megérteni, eljön az az idő, amikor te magad is Félix lehetsz… és rajtad kívül ezt senki más sem fogja jobban akarni… rádöbbensz, hogy te akarod megtapasztalni…

- Félix most él, ő már biztosan nem lehetek…

- Minden most van, bármikor bármi lehetsz… s mint az imént mondottam, semmit sem kell kérned, mert minden a tiéd, elég megköszönnöd…

- Ugyan… - legyintett Ferkediel, és dühösen tovább állt.

Ám indulatának alacsony rezgését nem tudta lecsillapítani, Félix tettei annyira felháborították, hogy egyfolytában az járt a gondolataiban. Meg is lett a böjtje, mert pár pillanat múlva már a karma urai előtt találta magát.

 Tartalom

 Az el nem készült festmény  13

Az igazi férfi 82

Az igazi nő  93

Napóleon  114

Az igazi angyal 147

A hétköznapi ember 163

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-duhos-angyal

Mérleg

 Hat éve írok…

 A termés:

Eddig 39 megjelent kötet és 68 megírt (beleértve a három kifestőt és az első kötet piszkozatait /4/), valamint több ötlet, amelyek csak arra várnak, hogy legyen elég időm papírra vetni őket…

 Novella: 10 megjelent kötet – összesen 154 megjelent novellával

Regény: 2 megjelent kötet

Ezoterikus: 6 megjelent kötet és egy készülőben

Vers: eddig 3 megjelent kötet, összesen 1069 vers

Thriller: 1 megjelent kötet

Sci-fi: 1 megjelent és egy készülőben

Mese: 11 meseregény és egy 9 meséből kerettörténettel egybeszőtt gyűjtemény Ebből 10 megjelent és 2 készülőben

Krimi: 1 megjelent kötet

Tanmese: 1 megjelent kötet

Gyerekszáj: 1 megjelent kötet

Testközelből – sorozat: 3 megjelent kötet, 3 készülőben

Szakácskönyv: 1 megjelent kötet

Gyógymódos: 1 megjelent kötet

40. Eugenész, a sárkányölő

 Mikor már azt hittem, kész vagyok a mesékkel, sőt a kilenc mesét láncra is fűztem egy tízedikben, akkor egy pillanat alatt megjelent a fejemben a tizenegyedik… Engedtem neki, és elkezdtem írni, de még a közepénél sem jártam, amikor közbejött ez a mese. Betolakodott. Jót nevettem, és „közben” meg is írtam. S mi történt? Előbb megjelent, mint ami először „jutott eszembe”…

 Volt egyszer egy nagyravágyó fiú, aki sehogyan sem tudott beilleszkedni a saját, szegényes otthonába. Érezte, hogy valami titok lappang körülötte, de olyan, amit álmaiban sem gondolt volna.

Folyton azt hajtogatta:

- Édesanyám, édesapám, én nem ide való vagyok!

A szülei olykor búbánatosan lehajtották a fejüket, és nem feleltek semmit. Próbálták a fiú vágyait tompítani, de ő az első adandó alkalommal elhagyta őket, mégpedig igen rejtélyes módon. A huszonegyedik születésnapján, furcsán ismételte meg magát a sors. A verőfényes napsütést és a tikkasztó hőséget hirtelen felváltotta a zord égiháború és egy különös vándor érkezett.

Eugenész elképzelhetetlen kalandjai még csak ezután kezdődtek…

Vajon ki lehet a titokzatos vándor, s hogyan küzd meg hősünk a sárkánnyal?

 Tartalom

 A várva várt fiú  1

A váratlan vendég  8

Add nekem az életed! 14

Egy királyfi élete  19

A király tragédiája  25

A sárkányvár 32

A közelharc  36

A nagy öröm   44

A hetedik napon  47

A második nekifutás 50

A harmadik próba  56

Itt a vége…   62

A döntés 65

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/eugenesz

41. Az álmok hálójában

 Valamikor eszembe jutott ez a cím, s meg is jelent előttem a történet képe, mikor elkezdtem papírra vetni, kikerekedett belőle egy teljes meseregény. Persze Eugenész közbelépett és meg is íródott előbb…

 Egyszer egy világszép szegény leány útnak indul, hogy megkeresse az elveszett álmait. Útközben sokféle kalandban lesz része, melyekről sohasem tudja eldönteni, hogy igazak, vagy csupán álmok.

Találkozik Cifikével, az Inci-Finci egérkirály legkisebbik leányával, az Álomtündérrel és a fehér bagollyal.

Megmenti Pille Virágot, a kis medvebocsot és Szarvasbogár Szilárdot, akik cserébe segítséget ígérnek neki.

Végül eljut a Vasorrú bába palotájába, ahol több próbát is ki kell állnia, s ott ismeri meg Garbonarat, a Vasorrú Bába legkisebb fiát.

 Vajon az álomlány megtalálja az álmait?

 Tartalom

 

Az Álomtündér 7

Az álmok hálójában  11

Leszakadt az ég  13

Királylány  14

A buszmegálló  16

A papagáj 17

Az első szoba  20

Édesapa  21

Az angyal 23

Lelki megtisztulás 23

Az út 25

Az egérváros 31

A tündérhez vezető út 37

Álomország  41

A Vasorrú Bába  43

Az udvarlási idő  48

A nász  54

A meglepetés 56

Itt vége  60

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/az-almok-halojaban

42. Testközelből I. Élettusa – A Pokolból a Mennybe

 Életemben több sorsfordulót éltem át, de olyat, amelyben egészen a poklokig süllyedtem, eddig szerencsére csak egyszer.

Éppen a sziklaszirtről készültem alávetni magam, mikor még visszafordultam és szembenéztem önmagammal… mégis magamba zuhantam és meghaltam, igen, a világ és magam számára valóban meghaltam. Ám a tenger mélyén, mielőtt végleg elnyelt volna az iszap, bensőm jéghideg sűrű sötét felhőkkel borított egén, egy napon megjelent egy halovány fénysugár, mely egy pillanatnyi boldogságot lopott a szívembe, s fényénél megpillantottam az elém tárult lépcsőt. Egy kéz nyúlt értem és egy hang szólított: Gyere. A fény annyira lenyűgözött, hogy tétován felálltam, elfogadtam a kezet, és bár bátortalanul, de lassan, imbolyogva megtettem az első lépést… elindultam felfelé. Minden lépcsőfokon ott várt valami fantasztikus CSODA. Egy érzés, egy ember, egy könyv, egy könyvcím, egy zene, egy esemény… Meghaltam, de újjászülettem. Ezeréves álomból ébredtem. Más ember lettem, nem külsőleg, belsőleg. A GONDOLATAIM lettek mások. Rádöbbentem sok mondás nagy igazságára, melyeket saját bőrömön tapasztaltam meg, éltem át, mindezt több könyvben is megírtam, miután eme kőtömbről lefaragtam a felesleget, s a szilánkokból újabb művek születtek. Egy napon világosan éreztem, hogy feljutottam a talajszintig, mégpedig pontosan akkor, mikor az első maratoni kötet írását befejezettnek tekintettem. Felsóhajtottam, mert azt hittem, megérkeztem… De hová? Ma már tudom, sohasem érkezünk meg, itt a Földön nem… egyre feljebb és feljebb lépkedhetünk a lépcsőn, akár egészen a Mennyekig, ez egyénfüggő. S mikor (majdnem) odaérünk, átjutunk egy másik szintre és ott folytatjuk tovább. Sok nagy igazságot éltem át teljes mélységében. Ebben a kötetben azt írom le, amit magam éltem át. Ehhez teljes mértékben szükségem volt az összeomlásra, mert csupán a régi romjain épülhet fel az új. Ha kíváncsi vagy, milyen lépcsőfokokon haladtam és mennyi-mennyi csodát éltem át, miközben feljegyeztem saját buktatóimat is, tarts velem, eme öniróniával fűszerezett, néhol már-már novellába torkolló fejezeteken...

 Tartalom

Ezeréves álomból ébredtem…   3

A kisebb bajok kezdete  5

Az agyammal nincs baj…   22

A pokol kapujában  31

Megfordult a világ  33

A környezetem reakciói 36

A családom reakciói 37

Az eredmény kálváriája  39

HCG teszt 42

Gyógyszerelvonó kúra  45

Pszi sebész  47

Izzadásgátló – elvonókúra  52

Kontroll ultrahang  55

Beismerés 58

Reiki 59

Onkológiai bizottság  61

Második cytológia  63

Az újabb lelet 65

Tépelődések  69

Mellkasröntgen  73

Villás Béla  75

TV  79

A kórház  82

A hazatérés 96

A könyvek  100

Az álom   108

Onkológiai megbeszélés 112

Kezdődhet egy új élet, egy másik életszakasz! 123

A búzafűprés 127

A nyilatkozat 130

Döbbenet 135

Miért ÉLETTUSA? 136

Mennyi fehérjét fogyasszunk? 145

Én én vagyok…   146

Új étrend  148

A kozmetikai szerek  150

Véletlenek nincsenek  152

Az éhség  157

Mérleg  158

Visszajelzések  165

Miből készülnek az ételeink? 171

Útban a Menny felé  174

Angyalok  178

Élem a könyvem   183

Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen! 185

A nem rákos családtagoknak üzenem   189

Az apám   194

Standard módszer nem létezik  197

Az első kontroll 198

A víz üzenetei 206

A szakértői bizottság  210

A titok  218

Második kontroll 223

Tovább az úton…   225

Elengedés 229

Angyal rituálé  230

Dilemma  233

Tuti álom! 236

Ismét kontroll 237

A rák olyan, mint az ujjlenyomat 240

A gyógyulásba vetett hitem megkísértése  241

Lehetőség a távozásra  244

A gyanúsított 250

Íme, egy újabb módszer, hogyan nem lehet teljesen meggyógyulni! 254

Fehér mágia  267

A kérdések fontosabbak, mint a válaszok! 269

Ha megtanulod szeretni a poklot, tiéd a Mennyország! 271

Koncentrálj az egészségre, az életre! 273

Tétova útkereső vagyok  274

Minden így van jól, mindennek így kell lennie…   275

„A” Májtisztító kúra  277

Mitől göndör a haj? 279

Injekció kúra kezdete  282

Most 283

Újabb csoda  284

Lángoló farönk  287

Gyógyító angyalok  295

Miért híztam? 297

Szomatoinfra  304

Ultrahang  307

Lelki út 312

Az én titkom   316

Végkövetkeztetés 320

Hogyan erősítsük a hitünket? 321

Az élet megy tovább  324

Reiki 325

Vizsgálatok  327

Ismét hús…   336

A nagy mágus 340

II. Energológia találkozó  343

Az üzenet 346

III. Energológiai találkozó  348

A Föld napja  350

Médium   351

Álmaink egyre gyorsabban megvalósulnak  352

Keresztapa halála  355

A jelek  362

Isten ajándékai 364

Öntudatlan segítség  367

Ha nem állsz meg, akkor megállítanak  368

És mégis wondful live…   370

Ismét egy kontroll 381

Fogorvos 382

Szellemműtét 383

Téboly  384

Kétszázhúsz felett…   388

Agykontroll Klub  389

Akupunktúra  390

Nyomásfokozódás 391

A segítség  392

Mindennek oka a stressz…   393

Csodaszerdömping  396

Hol tartok most? 397

Az vagyok…   401

Ajánlott irodalom   403

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/testkozelbol-i-elettusa

 

43. Decemberi varázslat

 Ezzel a kis gyűjteménnyel kívánok Boldog karácsonyt!

(S remélem, hogy a legszebb ünnep szelleme nem csak ilyenkor érint meg minket!)

Válogatás karácsonyi, vagy a karácsonyhoz valamilyen formában kötődő novellákból, cikkekből, versekből, sőt még meséből is akad benne történet.

 Tartalom

 A fenyőfák halála  3

Jéghideg karácsony  4

Az ajándék  13

Az igazi ajándék  18

Az utca kövén  20

Az öreg  25

A csoda  31

Csak egy ölelés 35

Karácsonyi kívánság  44

Sír a Karácsony  45

Ezüst szikra  46

Éjféli séta  47

Karácsony este  48

Karácsony  49

Hóesésben  50

Az éj varázslata  51

Holdfiú  52

Kereszt 53

Decemberi varázslat 54

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/decemberi-varazslat

 

44. A Jégcsaptündér könnyei

  Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén szárnyra kelt egy legenda a Jégcsaptündér létezéséről, akinek a könnyei sok szenvedő embert meggyógyítottak, amíg hittek benne és közel álltak hozzá. Az emberek egyre inkább eltávolodtak a legendának tartott történettől és már nem vélték igaznak az ősi mesemondók által egy titkos kódexbe összegyűjtött történeteket. Igaz, a kódex a születése pillanatában azonnal önálló életre kelt és a maga útját járta. Kizárólag ott és akkor jelent meg, ahol, és akinek a legnagyobb szüksége volt a segítségére. Sokan még ma is fejcsóválva pödörik meg a bajszukat és azt mondogatják: „Majd hiszem, ha a saját szememmel látom.” Ám ez a fantasztikus ország mindenki számára csak akkor létezik, csak akkor látható, ha hisz benne… Igaz, avatatlan szemek nem is pillanthatják meg, ma már kizárólag az arra érdemes gyermekek láthatják. Ők is csupán az álmaikban, s mire felébrednek, egyáltalán nem emlékeznek rá. Így van ez rendjén, Jégország őrzői vigyáznak, nehogy illetéktelen személy bukkanjon rá ama tündöklően misztikus világra, ahol örök időktől örökké minden csupa szépség, öröm, tánc, zene és végtelen szeretet. Némelyik szülő esténként még ma is elmeséli gyermekének és együtt merülnek el az álmok világában.

Történt egyszer, hogy egy kislány, akit Tündikének neveztek a szülei, elveszítette az édesanyját és ettől annyira rosszul érezte magát, hogy olyan dolgokat tett, amit egyébként meg sem próbált volna. Az édesapja sem tudta megvigasztalni, hiszen ő is naponta siránkozott a nagy-nagy veszteségen. A kislány tanító nénije javasolta a könyvtárat és az olvasást.

Tündike kalandjai ekkor kezdődnek, elindul, hogy megkeresse a Jégcsaptündért, akinek a könnyei talán rajta is segítenek.

Hosszú-hosszú útja során olyasmire is rálel, amire nem is számított…

 Tartalom

 Az öreg. 3

A legenda. 9

A kódex. 11

Jégmese. 20

A kristálypalota. 25

A nagy kékség. 27

A Jégmadár. 30

Út a mélybe. 36

A sárkánylét átka. 39

A híd. 45

A középső világ. 49

A fekete vár. 57

Szeretet ország. 63

Jégvilág igazi arca. 67

A tükör. 74

Az otthon melege. 81

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-jegcsaptunder-konnyei

45. A víz őrzője

 Misztikus fantasy történetünkben Feron, az óriás a főhős, akit az emberek mindig is kiközösítettek. Már gyermekkorában furcsán néztek rá, húzódoztak tőle, mert egy picit mindenkinél magasabb volt, és minden kezén-lábán hat ujjat viselt. Emiatt magába húzódott és nem akart senkivel sem barátkozni. Olyan munkát választott, ahol nem kellett társalognia, és a lakott területektől messzire költözött. Egy erdőben húzta meg magát és remeteként élte a mindennapok életét.

Ám egy napon furcsa sorsforduló következett be. Megismerkedett egy hozzá hasonló, magányos és különc verccel, aki első látásra embernek tűnt. Mégis, pedig sosem tette, Feronnak elárulta magát. Barátságot kötöttek és nem sokkal ezután hozzájuk csapódott egy metamorf is. A magányos farkasok találkozása nem volt véletlen… Fergeteges kalandjaik még csak akkor kezdődtek. Feron találkozott egy öreggel, aki rábízta a titkot. A kincs titkát. Ők pedig hárman elindultak, hogy a hét különlegesen veszélyes országon túljutva, rábukkanjanak a kincsre.

Vajon megtalálták, amit kerestek?

Vajon túlélték az életveszélyes kalandokat?

 Tartalom

 A nagy találkozás 3

A hívó szó  32

Az ébredés 39

A kezdet 50

Az űrbörtön  65

A vörös barlang  73

A bonok országa  82

A csodálatos álom   93

A sziget 110

A hatodik dimenzió  121

A víz őrzője  127

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-viz-orzoje

 46. Nyuszi Buli

 

Régi vágyam, hogy a Nyuszi Buli kifestőként megjelenhessen, most ez is teljesült. A vershez rajzolt képekkel letölthető PDF formátumban, valamint nyomtatásban is megjelent…

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/nyuszibuli

47. Fannici és az elsüllyedt birodalom

 Az utcán sétálva megszólított egy kiscica, aki olyan hevesen dörgölőzött hozzám, puszit adott, miközben dorombolt, hogy képtelen voltam ellenállni neki. Ő egy olyan szobacica volt, akit ritkán engedtek ki az utcára, nehogy elvesszen, vagy valaki után elkóboroljon. Egy napon eltűnt az ikertestvére… Ők ketten adták az ihletet a mese születéséhez.

 „Három testvér, akiknek az anyukájuk folyton cicás éneket dúdol, cicás képeskönyveket lapozgat, és mesél, egy napon saját cicát szeretne. A plüssmacskák kora lejár, a nagy könyörgések korszaka jön el. Egy mesebeli karácsonyon teljesül a mélyen dédelgetett álmuk. Alig hisznek a szemüknek, amikor a rózsaszín fodros cicakosárban egy igazi kiscica gömbölyödik, aki azonnal a család kedvencévé válik, másról sem lehet hallani, beszélni, mint róla. Imádják, szeretik, húzzák, vonják, aztán egyszer csak észreveszik, hogy nap, mint nap növekszik, mi több, anya lesz. Nagy boldogság ez a három gyermeknek, hiszen titokban mindegyik azt gondolta, a cirmos az övé…

Ikerpár születik, egy fiú és egy lány cica. Három gyermek, három cica…

Ahogyan nőnek, növekednek, az egyre többet csavargó kis kandúr hamarosan eltűnik és Fannici utána ered, hogy megkeresse. Bejárja a környéket, ahol sokféle állattal találkozik, közben megismerkedik Szamócával, a fehér cicalánnyal, s együtt kutatnak tovább a kandúr után.   Kalandjaik során egy magas  kőkerítés mögött rábukkannak egy mesebeli macskaparadicsomra….

Vajon megtalálják, amit, és akit keresnek?

Kalandozz velük te is!”

 

Tartalom

 

Cicaláz  3

A cicakosár 8

Nellici anya lesz  17

Petici elveszett 23

A szomszédos birtokok  25

A baromfiudvar 33

Macskaparadicsom   43

A terv  54

A nagy utazás 59

Az úti cél 63

Az utolsó remény is távozott? 65

A király termében  73

 Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

48. Banka Munyó kendője

 

Történt egyszer, hogy Banka Munyó, a városka csodabogara kiült a kis sziklás dombra és némán egykedvűen nézett maga elé. Az emberek először nem törődöm módon elmentek mellette, bár az idősebbek még illendően köszöntötték azonban a fiatalabbak vihogva elszaladtak, de akadtak olyanok is, akik nem értek rá észrevenni, hogy az idős anyó egyedül ül ott… 

Már senki sem emlékezett rá, vajon hány éves lehet, egyedül Banka Munyó maradt meg a múlt emlékeként. Az öltözéke is egyértelműen a múltat tükrözte, akár egy falumúzeumban is kiállítási darab lehetett volna bármelyik ruhája. Most is éppen szokásához híven, több rétegű hosszú rokolyában, kötényben, ódivatú blúzban, nyakában kendővel üldögélt a sziklán. Őszes haját kontyba tűzte, s hosszú copfjával körbetekerte.  A háta mögött Banka Munyónak csúfolták, rajta is ragadt, már ő is tudott róla, pedig volt rendes tisztességes neve.

Hajdanában még hallgattak a szavára…

Különös apropóból választotta a figyelemfelkeltés eme módját:

Aznap este különleges teliholdat várt, s kíváncsi volt:

Vajon lesz még, aki észreveszi őt, s vajon megmentheti-e a fiatalságot a varázskendője segítségével?

 

Hallgassátok meg Banka Munyó kedves meséit!

 

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/banka-munyo-kendoje

 

Tartalom

Banka Munyó különös viselkedése............................................................... 3

A szegény ember kálváriája.......................................................................... 8

A varázslat.................................................................................................. 24

A csalafinta kisbárány................................................................................. 39

A fejedelmi sonkacsont.............................................................................. 49

Az elefántszikla.......................................................................................... 69

Kiskirályság................................................................................................. 83

 

49. Testközelből IX.

Életben maradni?

 

Ismét egy nagyon érdekes és tanulságos „élményben” volt részem, mely papírért kiáltott. Úgy döntöttem, ezt is megírom, mert saját megéléseimen keresztül be tudom mutatni, mi folyik ma egy közkórházban, hogyan éli meg a „beteg” a folyamatot. Úgy látszik nekem az a sorsom, hogy hasonló dolgokat megtapasztaljak, azután jelentést írjak róla, hogy megtudja mindenki, olyan emberek is, akik még szerencsére soha életükben nem jártak kórházban…

Mit érez a „beteg”, aki abban a helyzetben amúgy is sokkal, de sokkal érzékenyebb, sebezhetőbb, mint amikor éppen egészséges. Rengetegen benn fekszenek egy mai magyar közkórházi ágyban teljesen kiszolgáltatva az ápolószemélyzet emberségének.

Ebből a kötetből megtudhatjátok, mennyi múlik az anyagiakon, és mennyi az ott dolgozó emberek emberi érzésein.

 

Műtét egy közkórházban…

Egy ilyen esemény mindig valami nagy sorsforduló jele, ez valami olyan történet, amely önvizsgálatra készteti az embert, ha hagyja, ha elfogadja. Sőt, akár egy olyan pont is lehet, amikor el kell döntenie, hogy életben marad, vagy feladja…

 

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/testkozelbol-ix

 

Tartalom

Életben maradni? 3

Össztesti krach  4

A sürgősségi 8

Az első becsapódás 13

A lép  18

A műtét 22

Az agresszív nővér és a makacs vérnyomás 25

A második becsapódás 35

A hajmosás 39

Kacag a kórterem   41

A halottak  45

Hazamegyek! 50

Mit ér az élet? 52

 

50. A lótusz szirmai II.

 

A lótusz szirmai tovább nyílnak…

 

Előszó          3

II. Energológia találkozó       4

Ha megszólít            7

III. Energológiai találkozó     8

Forog a Föld 9

A Föld napja            10

Szívem szigetén        11

A három kívánság legendája 12

Ítélkezés      15

Médiumeső   17

Miért nem tudjuk elfogadni a szeretetet?        20

Rohan az idő            21

A fenyőfák halála     22

Amikor a hóhért akasztják    23

Az örömtől a függőségig       24

In memoriam           26

A játszma     28

Avatár          30

„Csak azért is” pozitív           32

Félelmeink dédelgetése        34

Miért félünk a haláltól?         35

Megoldás, vagy kifogás?        38

A lecke        40

Ajándék lónak          41

Feltétel nélkül          42

Anyag kontra Tudat  43

Az átok visszaszáll    44

Kimondani    45

Még sokszor szeretnék jönni! 46

Fekszem az időben   46

Miért van arcunk?      47

Mint tengerben vízcsepp        47

Kitűnni, vagy beolvadni?        48

A rend         49

A lelkek felismerik egymást, avagy „látlak téged”!    50

5 hónap & 5 nap…    53

Gyermeknek láttalak            63

Kezdet és vég           64

Halálod napján…      65

Angyal & Ördög        66

Az vagyok…  67

Teremtő Erő & Pusztító Erő   68

Én & Te       70

Van úgy, hogy…        71

Ház az időben          72

Az írás és a meditáció           74

A szeretet nyelve      76

Tudsz róla, vagy tudod?        78

Szabadság II.            79

EU-stressz     82

Kit szeretsz jobban?  87

Az ellenállás            89

Az ősbizalom            90

Amikor bántanak téged…      93

Egy kis önsajnálat     96

Eredet          98

A fényevésről           106

Amilyen párt vonzol  112

Ellentétek vonzzák egymást! 114

Szélmalomharc…      115

Amit birtokolsz…       117

Mit jelent egy közösség tagja lenni?   118

Hozzáállás   121

Idézethalmaz           123

Ideje van az írásnak 124

A jó novella titka      125

Mi a vers?     126

Tájékoztatások a harcvonalból          127

A hétköznapi ember  128

Meddig cipeled még? 130

Megszokod, vagy megszöksz  132

Különleges képességek         133

Halleluja     134

Mit teszünk az állatokkal?      135

A „pozitív” hírek      136

Ha nagy sokk ér…     137

Saját korlátaink        138

Az elszalasztott pillanatok     140

Én nem tudok…        141

Ha eldöntöm            142

Decemberi varázslat  144

Az igazi titok 146

MindenEGY – MindEGY           149

Hogyan teremtjük meg a betegségeket?         150

Az angyalok 151

Kirobbanó tehetségek           153

Te választottad!        154

A te életed!  156

Mit ér az élet?           158

Aki keres, az talál    161

Nagy atlantiszi gyógyító angyal rituálé            163

A szimbólumok és a ráolvasás           166

Miért lehet kézrátéttel gyógyítani?      176

Az aura        177

Gandhiként élni        184

 

Megrendelhető:

bratanerzsi@gmail.com

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-lotusz-szirmai-ii